A Te mosolyodért süt a nap
Este, mégis magadra hagy
Kedves fénye benned marad
Hisz igen az magad Te vagy

A szemeidben, csupa jóság
Igen ez maga a szép valóság
A szemedre festett színeket
Szép, csodás, boldog képeket

Kezedben a szép reménység
Szívemet őrző ezernyi szépség
Érintésedben, szép lelked íze
Az én testem meghitt tengere

Szeretlek magadért, aki vagy
Kivel az élet,majd magára hagy
Világodban boldogan lépkedem
Köszönöm, hogy vagy nekem!

Ó,mit is jelent: szeretni?
Piheként Veled lebegni
A félelmet csak elhagyni
A mélybe, Veled ugrani
Megélni minden álmodat
Hallgatni kora tavasszal
A friss rügyek pattanását
A langyos eső tisztaságát
Finoman érezni arcomon
Az ujjainban, csak érezni
Finom,kis bőröd bársonyát
Mit is jelent,hát ez szeretni?
Kicsiny madarak énekében
Édes hangodat,így keresni
Azt a féktelen szenvedélyt
A Te válladon,mind kipihenni
Kedves bőrödnek az illatát
Száz közül is megismerni
Csak hinni-hinni Benned!
Óvni, vigyázni a fényedet
Rajzolni föléd, kék eget
Szeretni-szeretni Tégedet!

Szeretnék, ó Veled járni
Mese szép zöld réteken
Ragyogó virágok között
Szeretnélek,csak csókolni
Kékülő, kis ibolyák fölött
Veled sétálni úgy, mezőn
Viruló, ébredőfák között
Ugyan, a bánatról tudni?
Mely rövid, csak illékony
Szívni a friss, jó levegőt
Erős és nagy tüdőnkbe
És mosolyogni az őszre
Csak melengetni Téged
Mint, volt a naplementék
Szeretni csak szeretnélek!
S látni szívemmel Téged
Mert most, kitavaszodott!

Neked szeretném mondani
Milyen nagyon is szeretlek
A világon erre, gyönyörű
Szép versek is születtek
Idézhetnék belőle sokat
De én még most is.......
Keresem rá a szavakat
Mik, csak Neked szólnak
Csak belőlem fakadnak
Eggyetlen, az én szívem
Értékes ki gyöngye vagy
Mint szép, illatos virág
Minden szerelmes szót
Nagyot, szépet és jót
Elmondták, már százszor
Sokan mások máshol
Mi maradt most nekem
Mondhatom-e úgy Neked
Ne süssenek rá bélyeget
Hogy tán ez közhelyes
Még csak keresem a szót
Mi majd jól fedi a valót
Hogy megéljem a csodát
Nem merem hinni igazát
Hogy...Te...meg én...?
Találkoztunk életünk delén
Hogy szemedben az ég
Legszebb csillaga ragyog
Hogy boldog menedékem
A Te drága ölelő két karod
Hogy csókod olyan édes
Mint az aranyló finom méz
Hogy szavad oly símogató
Mindig-mindig megigéz
Nemjut már eszembe más
Csak a sokszor elismételt
Igaz, szép szerelmi vallomás
Hát hogy mondjam el...?
Talán kellene mondanom?
De hiszen szól helyettem
A szívem és a szemem..!
Csak azt dobogja szeretem
Látod? ragyog az életem
Csak Te vagy énnekem
Hozzád szól e kis versem
Mondom szelíden: szeretem!

Ó miért hagytad megszületni
Bennem a rejtett önmagadat
És ha ez már csak neked emlék
Miért hagytad, emlék legyen szavad?
Vajon miért hagytad, szépn legyen?
Miért nem ébredek, most Veled
Csak kérdés, sosem jön válasz!
Miért nem lehet két karomnak
A Te erős vállad az igaz támasz?
Ha lemegy a nap, miért kell sírni?
Miért nem lehet a szerelmet
Oly nagyon boldogan, csak élni?
Miért kell, hogy összetörjön-zúzzon
Miért is nem lehet kéz a kézben
Boldogan séétálni minden úton?
Erre várok- várok, csak folyton
De soha nem jön rá felelet
Elhalkul a szó, emlék marad
De a szív, ó sohasem feled!!!

Kezem úgy pihent kezedben
Mintha öröktől adtad volna
A gyönyörű, szép pillanatot
Bennem maradt minden érzés
Minden kedves mozdulatod
A remegő drága kis ujjaid
Lágyan,gyengéden érintették
Lelkemnek magányos részét
Így vetkőztetted le rólam
Szíven nagy, nehéz terheit
Édes kis halk szavaiddal
Öled közt, a lelked óvott
Szerelmesen és hatalommal
Vágytam, s vágyom is Rád
Mert együtt a szemünkben
Az igaz és szelíd valóság
Örökre mindenné teljesedett
Nagyon-nagyon vágyom arra
A világban, oly messze is vagy
Amíg én élek szerethesselek!

Mikor kedvesen átöleltél
S Téged én is átöleltelek
Saját világunk kis terében
Az idő megállt szegletében
Meghittség, szép érzések
A testünk köré lágyan ívelte
A gyönyörű, örök perceket
Mindkettőnknek szemében

Életnyi boldogság született
Talán... a magánytól lehet
Kezed a kezembe vezetett
S halkan suttogta a szív
Mit ő akkor megengedett
Remény mögött szépen nyíló
Lángoló, nagy szerelmemet!
Mit örökre, szívembe elvetett.

Írok Neked, csakis Rólad
Furcsa ez, még nemtudom
Miért látom mindig a szemed
Ha sajátom, csak behunyom
Miért érzem még kis kezed
Itt finoman, rajta a vállamon
Hiányod, pont olyan mint egy
Hatalmas pókháló, amelybenben
Én, egy apró lepkeként vergődök
Már igen hosszú-husszú ideje
Jöjj!!!Hát ölelj meg, vagy eressz
A fogságot, már nembírom soká
Segítő kezet nyújt egy napsugár
Valahogy nem vonz a szbadulás
Szakadna háló, jönne szabadulás
De tudom, életem úgy nemlenne
E furcsa, kedves rabság nélkül
Nélküled, tán soha-soha már!!!

Nézem a szép szemedben,azt
Az édesen játszó kis szikrát
Elmesélte nekem,lelked titkát
Látom is magam benne, mint
Tükrömben, mielé int a kócos
Lágy reggeli, nehéz ébredés
Miben az önön arcom fürdetni
Oly finom öröm, és oly mesés
Azt a kis vadóc, röpke fényt
Ott a két szép szemedben
Azt imádom igazán csak én
Mikor, még álmos szemed
Gyengéden, Úgy rámtekint
Szép kék színe, engem bátorít
Elmerülök újra a tükrömben
Mely, mélyre hív és felröpít
Lubickolni indulok, ma reggel
A saját szép kis tükrömben
A Te két szép szemedben!
Várom azt, hogy így legyen..!
Nekem csak ez a végzetem!

Ámomban, úgy éreztem
Lélegzeted érinti bőrömet
Oly meleg napsugárként
Beférkőzik a pólusaimba
Kinyitod a kék szemed,s
Az arcomba mosolyogsz
Egy őszinte, kis mosollyal
Mert mellettem ébredtél fel
Most-e gyönyörű reggelen
Átölellek szorosan, erősen
Mintha utoljára ölelném-e
Csodás-szép biztonságot
Mert ezt érzem melletted!
Hiányzol, mert elmentél
Messze... a mai reggelen
Tovatűnt és elszállt már
Párnámról illatod, melytől
Remegni kezdett a szívem
Hiányzol, le nem írhatom!
Nagyon és egyre jobban!
Már felemészt a várakozás
Jössz-e már? Tudom jössz!
Ezért várlak én ennyire, de
Kérlek szépen nagyon siess!!!