Szeretnék egy felhő szélén ülni
Vagy talán, inkább tanulni repülni
Csendben belesnék ablakodon
A napot is hívnám beragyogjon
Szeretnék nagyon, holdnak lenni
Csillagokkal együtt Téged lesni
Vajon a szemed becsuktad már
Úgy szeretnék belesni hozzád
Szeretnék most kis szellő lenni
Mindig csak Téged dédelgetni
Soha nem szeretnék én tűz lenni
Mert nem akarlak soha elégetni.
Nem érzed az én lelkemet
Csak körülötted szárnyal
Mindig szeretlek-szeretlek
Oly kimondhatatlan vággyal
Nagyon vágyom csókodra
Kedves finom ölelésedre
A gyógyító,igaz balzsamra
Itt,erre a nagy fájó sebre
Igaz, ezt nem Te ütötted
Én voltam örök gyermek
Csak légvárakat szőttem
Most romokban hevernek
Igen, Te voltál-e váraknak
Hatalmas, büszke királya
Én meg ki tudja azt miért
Mindig kimaradtam belőle
Most mégis engem temet
Mindd az összeomló várfal
Én magam, meg szeretlek
El nem mondhatatlan vággyal
Jaj a feledés, meg a moha
Be ne nője őket már soha
Maradj-e puszta romoknak
Örökre királya majd holnap !