Várlak, hajnali derengésben
Várlak est mély sötétjében
Mikor hajam úgy tépi a szél
Vagy akkor, mikor jön fény
A nap újra oly melegen kél
Mikor a fák virága Neked él
Várlak nyáron várlak télen
Várlak fényben, sötétségben
Várlak ébren és az álomban
Örökkön örökké magamban
Mig kinem húny szivemben fény
Mig nappalt fel nem váltja az éj!
Nemrég volt, hogy vártalak én
Kapum alatt álltam reszketőn
Néztem távol,míg szemem ért
Mikor hoz el szárnyán az idő
Nemrég volt,hogy kezedben
Szorítottad az én kezemet
Nagy árnyas fák ölébe húzva
Suttogtad el a szerelmedet
Nemrég még együtt szőttünk
Szép, puha, színes álmokat
Téli estéken abba bebújva
Vártunk, még szebb nyarakat
Mosolyod is él még bennem
Álmomban érintem arcodat
A párnán hagyott kis levélben
Hallom még a Te hangodat
Esteledik mostmár lassan
És már Te nemjössz felém
Állok még kicsit a kapu alatt
Elhoz talán majd az alkonyat!
Egy napon megláttalak Téged
Szívem azt súgta mindig Veled
Fogoly lettem szemed börtönében
Nem tértem észhez csak néztem
Kinzott valami, utánad vágytam
Szebb holnapot jobb jövőt láttam
Ha Veled vagyok az egy szép álom
Ha nem ébredek akkor se bánom
Csókod édesebb mint a legjobb méz
Beleremegek ha gyönyörű szemed néz
Veled vagyok nem történhet semmi baj
Megszűnik körülöttem már minden zaj.
Lehullt virágok szirmából
Estét fon lassan az alkony
Nézek, csak Rád merengőn
Szemembe szőtt szép Kedves
Búcsút int felénk a nyárban
Egy megrezdülő,kis pillanat
Lomhán jövő őszi vágyban
Ugye Te, még ittmaradsz..?
Álmomban Téged láttalak
Karomba Téged zártalak
Semmit nem kérdeztél
Csak csókoltál és szerettél!
Álmomban mégis láttalak
Remegve csak imádtalak
Nagyon forrón csókoltál
Az ajkamon itt maradt
Az örökké élő pillanat...!
Gyönyörű,szép álomból
Boldogan felébredtem
Álmomban csak Te voltál
Melletted, én élhettem..!
Tengerkék szemeddel
Néztél rám szerelmesen
Fogtad remegő kezem
Halkan szóltál,kedvesen
Lágy hűvös szellő fújt
Símogatta az arcunk
Mi...boldogok voltunk
Hisz megvívtuk harcunk
Majd álmodtuk szépre
Együtt voltunk végre..!
Álmodozva, s kérve...
Néztünk fel-fel az égre
Jaj...hirtelen felébredtem..!
Ijedten az ablakon kinéztem
Rájöttem azonnal,Rád vágyom
Hiányzol nekem nagyon..!
Ahogy fenn a csillagok
Ragyognak az égen
Olyan fényt gyujtottál
Te is az én szívemben
Mindig most is csak...
Csak is Rád gondolok
Egész lényemmel érzem
Hogy Te vagy az a csillag
Kivel érdemes élnem!!!
Szivem szava, most hozzád repül
Azt suttogja sosem leszel egyedül
Mert én csak mindig veled leszek
Hidd el ennek már így kell lennie
A mi szívünk már egymásra talált
Egy szép novemberi forró éjszakán
Azóta minden olyan szép s öröm
A gyengédebben simogat a szellő
Talán még a nap is miattunk kel fel
Hogy beragyogjon szivünk ablakán
Vigyázz, hogy ez a fellobbant láng
Talán soha-soha ki ne aludjon már!
Jönnék is meg nem is
Vajon kinyitod-mondod?
Amit megkérdeztem
Ezerszer is elismétlem
Széthúzod a függönyt
Vagy rejtve maradsz..?
Mindig annyira érzem
Lényed mögötte van..!
Ha megállok hallom...
Kopogva benn dobogsz
Megmarkolom szívem
Itt vagy benn...dobogsz!
Nem foglyom...szabadon!
És dalolom a dallamom...
Csak megyek, de hova..?
Hangod nem hallom soha!
Ha nem fognád a kezem
Nem érezném kedves lényed
Mit is tennék Nélküled
Tudom-igen nagyon félnék
Ha nem néznél szemembe
Csak csupa sötét venne körül
Ha nem lennél ó Kedvesem
Itt belül összetörne szívem
Vagy ha rám nem mosolyognál
Oly kedvesen mint a nap az égen
Ha nem hallanám édes szavad
Nekem nem lenne miért élnem
Ha meghalnál fontos, hogy
Én is azonnal utánad menjek,
Hogy elmondhassam Neked
Mennyire-mennyire szeretlek !
Ölelj magadhoz...kérlek!
Csak...úgy ezt igénylem,
Mint folyót a nedves partja,
Hogy örökre medrében tartsa
Kérlek...csak ölelj-ölelj át..!
Érzed, már... csak így...
Mint meleg napfény a földet,
Hogy ne reszkessek többet
Kérlek...ölelj át egészen !
Igen így...mert igénylem,
Mint szellő a viruló fákat,
Símogass...vess puha ágyat !