Sötét éjnek a leple alatt
Elsuhan egy fénylő alak
Lépte finom, oly zajtalan
Mikor a kiscsillag lezuhan

Hulló csillag száll az égen
Szíved dobban szerényen
Kívánságod el is suttogod
Ne hallják csak a csillagok

Kívánságod teljesülni is fog
Az égen ezer csillag ragyog
Sok ezer apró fény az égen
Egy azért, hogy érted éljen!

Ha egyszer engem elhagynál
Talán nem is tudnám, mi az mi?
Még ennél is jobban fájhatna
Az én Kedvesem hiánya, vagy?
Nagyon sajnálnám önmagam
Vagy a szívdobogás magánya
A csalódástól én, nagyon félek
Vagy... talán, Téged féltelek?
A szerelmet szeretem jobban
Vagy így együtt vele Téged?
Egy pillantást,mit sosem felejtek
Mi örökre elrabolta szívemet
Mit tőlem, senki el nem vehet!

Bele rajzollak én, be a holdba
A Te arcod legyen fenn a holdba
Rárajzollak én a víznek tükrére
Teljesen bele a víz közepébe

Majd az erdőben is rajzollak
Az erdőnek teljes közepébe
Legyél Te égen is és földön
Legyél Te hegyen és völgyön

Én rárajzollak minden képre
Mindenkinek szomorú szivébe
Boldog legyen ő is, ne sírjon
Örökké velem együtt vígadjon!

Hiszem, talán egyszer majd
Olyan szép lesz újra minden
A telet és az őszi félelmet is
Hidd el szerelmünk levetkőzi
Úgy állunk mi majd a fényben
Mint csodás, virágzó kis ágak
Bátran büszkén viseljük majd
A szégyen nélküli koronánkat
A sötétben sem kell félnünk
Majd útjainkat újra beragyogja
A hajdani nagy szenvedésünk
Virrasztó és fénylő teliholdja.

Arra kérlek, melegítsd fel!
A most jéghideg szívemet
Kis kedves meleg testeddel
Amit, Kedvesem létrehoztál
Mesésen szép álomvilágot
Kérlek, soha ne feledd el..!

Már, én ezután benned élek
Ha Te akarod ezt, vagy nem
Ezért hát, most aludni térek
És most már csakis, örökké
Csak Téged-Téged álmodlak
Téged álmodlak, majd meg!

A szívem más szívében él
Az övé marad már örökre
Fontosabb nekem "Ő" bárkinél
Tudom a kapcsolatunk kitart
Sok gonddal, bajjal tüzdelt
Már megért egy-két vihart

Feláldoznék "Érte" mindent
Nagy óriásit és parányit
Tudom, megtennék bármit
Csak "Ő" legyen mellettem
Talán bármekkora gond van
Nélküle, már nincs életem

Most a lelkemben csend van
Még kicsit álmodok Rólad
Mindig fülemben csengnek
A gyöngyökké vált szavak
A szép... elmúlt napoknak
Sűrű ködébe bújt a reggel
Igy leszámol a szerelemmel
Eltüntek a boldog napok
Szenvedéssé lettek a holnapok
Ó azok a gyönyörű szép esték
Mosolyukon halványul a festék
Nap sugara arcomra vág ráncot
Elfelejtek, már minden harcot
Ölelő szép szavai a múltnak
Lopott csókok utánam nyúlnak
Kialusznak a lelkesítő fények
Az ábrándjaim eddig kisértek
Hova tűntek a gyönyörű éjek
Az érintések, bőrömbe égtek
Nemengedem, még ifjú vágyam
El kell érnem, amire én vágytam
Elérek mindent, amire vártam
Hát, gyertek derűs nevetések
El is tűntek a mútba a képek?