Az életről...

Mikor nem jön Ő mégis várod
Tudod kár volt mégsem bánod
Már gyorsabban dobog szíved
Kedvesen nyújtod a két kezed
Várod jöjjön hát el a pillanat
Szeresd hát  Őt mint önmagad
Szereted ölelését a csókjait
Imádod hallgatni szép szavait
Csak néznéd csodás szemeit
Ha nyújtja feléd a két kezét
Semmit nem tudsz tenni ellene
Nagyon rossz lenne nélküle
Aludnál s ébrednél mellette
Önmagaddal harcolsz ellene
Mit sem ér már a józan ész
De hiszen csak egyszer élsz
Rájössz csak ez a jó neked.