Kedves, tudnád mennyire hiányzol
Érezhetnéd, ó mennyire vágyom
Finom érintésed,nem vagy velem
Most könnyek nélkül,csak sírok
Míg csak Te ide, meg nem érkezel
Mindig várlak és egyre hagyom
Komor-csúnya csend, egyre átfonjon
Ez utóbbi, még fokozza bánatom
Várlak, hogy majd kisírjam válladon
S ha megjössz, oly nagyon várom
Repkedek majd képzelt szárnyamon
Leperegnek a szívemről  árnyak
Igazán, már én oly nagyon várlak
Felébrednek bennem szép vágyak
Csak melegíts fel a Te kis lelkeddel
Dermedt lelkem vágyik már utánad
Meglátod madárszárnyként rebben
Kezeddel fogod a reszkető kezem
Had simúljak hozzád,ó kedvesem
Az egyetlen édes kis menedékem.