Nem érzed az én lelkemet
Csak körülötted szárnyal
Mindig szeretlek-szeretlek
Oly kimondhatatlan vággyal
Nagyon vágyom csókodra
Kedves finom ölelésedre

A gyógyító,igaz balzsamra
Itt,erre a nagy fájó sebre
Igaz, ezt nem Te ütötted
Én voltam örök gyermek
Csak légvárakat szőttem
Most romokban hevernek

Igen, Te voltál-e váraknak
Hatalmas, büszke királya
Én meg ki tudja azt miért
Mindig kimaradtam belőle
Most mégis engem temet
Mindd az összeomló várfal

Én magam, meg szeretlek
El nem mondhatatlan vággyal
Jaj a feledés, meg a moha
Be ne nője őket már soha
Maradj-e puszta romoknak
Örökre királya majd holnap !