Lehunyod két csillag szemed
párnámra hajtod a fejed
Gondod holnapra hagyod
Álmodom én Veled vagyok

Lépted rossz útra téved
Sorsod nehéznek érzed
Egyedül maradtál végleg
Nincs más, vezetlek Téged

Sírnál de elfogyott könnyed?
Érzed a szavak is ölnek?
A sötét is már elnyel Téged,
Fény kell?Én gyújtok Neked

Könnyed patakként árad
Örök vendég Nálad a bánat
Felhők ülnek a szemedre
Sírsz?..Mosolyogj a szemembe !

Fáj?..Ne hagyd hogy fájjon !
Bánt?..Ne hagyd hogy bántson !
Eljön a halál érted...?
Élni-élni hivlak Téged!

Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet,pacsirtát,fürge menyétet
Álmodj, napot, szellőt, fényeket
Csillagok vándora, élj életet !!!

"Ttok"
Távol Tőled szomorú az élet,
Szívem azt dobogja,látni szeretnélek:
Te vagy éjszakámnak álma,
Rólad álmodom, hosszú évek óta.
És várok-várok forró csókjaidra !!!

Hosszú órák, napok lassan telnek
Fejemben gondolatok keringnek
Szeretnék benned bízni, újra hinni...
Mert olyan rég volt az egész már...
Szívemben, már olyan nagy a kár !
Hogy keservében elfelejtett dobbanni
Tudom a rosszúton végig kell rohanni !
Talán segítő kézre lenne szükségem?
Mert az én mérhetetlen kedvességem
Újjá születik, talán majd Tebenned
Csak találjak, már végre-végre Rád...
Rád, aki az élet örömét adja majd át !

Ki tudja, hány perc,óra,nap év az élet
De mielőtt életem egyszer véget ér
Lesz-e még alkalmam szeretni Téged
Majd eljössz-e egy nap szívemért ?

Semmit sem várok és semmit nem kérek
Ha rólam álmodsz, azt megérzem én
De szívemben örökké várok, remélek
Míg csak az óramutató mendegél...

Ha már nincs holnap,én attól sem félek
Nem fáj a szív, ha már nem dobog
De ma még itt vagyok,s ameddig élek
Én mindig-mindig, csak szeretlek Téged !