Álmomban...
Tegnap éjjel álmomban vártál
Átöleltél, gyengéd öleléssel
Karodban szorítottál,tartottál
Míg a lelkem csak beleszédült
A forró remegő mellkasodba
S megpihentem jóleső békében
Ott voltál álmomban énvelem
A végtelenben, semmi határán
Össze ért a szánk,úgy szerette
A becéző-forró- finom játékát
Mit a kimondott szavak nélkül
Az ajkunk egymásnak mesélt
Álomvilágban ezerszer megélt
Nyugalmat éreztem sejtjeimben
Mint cseppkőn duzzadó víz rejt
Mielőtt koppanva földet ér lent
Ezt érzem, ha mellettem vagy
Minden gyönyörű pillanatban.
Hiányzol...
Kedves, tudnád mennyire hiányzol
Érezhetnéd, ó mennyire vágyom
Finom érintésed,nem vagy velem
Most könnyek nélkül,csak sírok
Míg csak Te ide, meg nem érkezel
Mindig várlak és egyre hagyom
Komor-csúnya csend, egyre átfonjon
Ez utóbbi, még fokozza bánatom
Várlak, hogy majd kisírjam válladon
S ha megjössz, oly nagyon várom
Repkedek majd képzelt szárnyamon
Leperegnek a szívemről árnyak
Igazán, már én oly nagyon várlak
Felébrednek bennem szép vágyak
Csak melegíts fel a Te kis lelkeddel
Dermedt lelkem vágyik már utánad
Meglátod madárszárnyként rebben
Kezeddel fogod a reszkető kezem
Had simúljak hozzád,ó kedvesem
Az egyetlen édes kis menedékem.
Látod lelkem ???
Kérlek nézz rám, mit látsz
Ne kívülről, engem így láss
Itt benn legbelül, mit látsz
Ez vagyok, nem lehetek más
Lehet, nem láthatsz szemeddel
Lelkemet szemeddel igazán
Hát nézz rám csak szíveddel
A szíveddel, így látsz igazán
Hagyd az utat, segíts magadon
A szeretetnek, csak szabadon
Lelkedet melegítse a szeretet
Így látsz, hát jól majd engemet
Melegíted vele az én lelkemet.