Nem érzed az én lelkemet
Csak körülötted szárnyal
Mindig szeretlek-szeretlek
Oly kimondhatatlan vággyal
Nagyon vágyom csókodra
Kedves finom ölelésedre

A gyógyító,igaz balzsamra
Itt,erre a nagy fájó sebre
Igaz, ezt nem Te ütötted
Én voltam örök gyermek
Csak légvárakat szőttem
Most romokban hevernek

Igen, Te voltál-e váraknak
Hatalmas, büszke királya
Én meg ki tudja azt miért
Mindig kimaradtam belőle
Most mégis engem temet
Mindd az összeomló várfal

Én magam, meg szeretlek
El nem mondhatatlan vággyal
Jaj a feledés, meg a moha
Be ne nője őket már soha
Maradj-e puszta romoknak
Örökre királya majd holnap !

Mi ez a csend? vagy az lesz?
Arcodon legördülő könycsepp
Miért is ilyen, nehéz az élet?
Most olyan gyönyörű szép ez
Vagy annyira nehéz is lesz?

A könnyek maguktól jönnek
Lehet, valakitől elköszönnek
Ehagyott,kit nagyon szerettél
Megbántad, már amit tettél?
Az örömöt, bánatot így lehet

Kimutatni könnyekkel lelkedet
Könnycsepp gördül arcodon
Ezt letörölni, talán nem kell
Mert annyira szép, legalább
Mint amennyire fáj a bánat !




  

Éreztem, hogy nem lehet
Még is akartalak úgy Téged
Te voltál nekem a mindenem
Amit, csak  veszíteni lehet
Bántottál, én fogtam kezed
Még itt érzem rajtam illatod
Látlak ha ragyognak csillagok
Most távol messze vagyok
Tehozzád még is oly közel
Behunyom kisírt szememet
S hiszek a Te kis lelkednek
Boldoggá tettél, repültem veled
Te adtál egy igaz szép életet
Nem vagy itt nem fogod kezem
Magányt hagytál s könnyeket
Nem kértem mást csak szeretetet
Emlékemben hallgatom hangod
Nem látlak csak fájó emlékedet
Ha látlak, majd újra kisüt a nap
De szívemben marad a harag
Utánad marad a nagy fájdalom
Így emlékem az enyém marad
Azt neked vissza nem adom !!!

Jó néha sötétben a holdat nézni
Hosszan,egy távoli csillagot idézni
Jól esik fázni ,semmiről elmélázni
Csak úgy,az esőben bőrig ázni
Teli szívvel csak élni és szeretni
Jó néha magamat,úgy elnevetni
Sírni kicsit, ha valami nagyon fáj
Szeretni, ha jó és nem muszáj
Oly jó azt érezni,hogy csak élek
Erős vagyok,ügyelek magamra
De néha, szükségem van arra
Csak valaki megfogja a kezem
Nekem azt mondja csak halkan
Ne félj minden rendben van !!!

Most, már ébren álmodom
Szép, valódi nagy álmokat
Fölöttem a sötétség elmúlott
Már látok is egy szép csillagot

A sötétből most hát kiléptem
Gyönyörű napfénybe kiértem
S volt ki itt mellettem megállt
Kedvesen csak lehajolt értem

Most újra szeretve ébredek
Gyönyörű szemébe nézhetek
Újra szeretve megérinthetlek
S foghatom szerető kezedet

Más vágyak gyúlnak-nagyok
Már én is talán így más vagyok
Más utakon járok vagy rohanok
Hiszen Te engem megváltottál.

Úgy a végtelen hozta őket
A szép, legszebb perceket
A betoppanásokat határozó
Találkozásokat villanásokat
Az igazi szeretetet öleléseket
A szép egymásra találásokat
Azokat kik csak észrevétlenül
Talán igazán észrevétlenül
Jelennek meg az életedben
Teljesen, végleg átrajzolva azt
A pillanatokat nem tervezzük
Ahogy a boldogságot sem
Az, csak úgy... megtörténik
Maga az élet hozza, alakítja
Talán Te megélted vagy sem
Ellenkezhetsz szabadkozhatsz
Vagy talán egyszerűen csak
Beleengedheted,hát önmagad
A szép pillanatba, a jóba is
Ami úgysem jön vissza soha !

Néha, talán jó sírni egy kicsit
Elhúzni ablakomon a függönyt
Kicsit, csak leülni az ágyamra
Takarózni egy meleg takaróval
Felvenni kicsit a fejhallgatót
Lassú érzelmes zenét hallgatni
Amihez kötődsz és közben
Csak úgy nézni ki az ablakon
S csak sírni, egyre csak sírni
Hol szerelem, hol csalódás
Hol a kudarc, hol a magány
Vagy egyszerűen az életünk
Nem zokogni, csak könnyezni
Mindent kiereszteni magadból
Amit akkor nehéznek érzel
Kibékülni azzal ki benned van
Majd lassan megnyugodni
Bebújni a meleg takaró alá
S tudni,hogy soha nincs soha.

Szülinapod ó kicsimm nekem
Minden, egy egész nagyvilág 
Hát így születnek meg nekem
Az ílyen nagy és szép csodák
Ó igen ezt ünnepeljük, hegyen
Szinte minden völgyön át !!!

Tegnap éjjel álmomban vártál
Átöleltél, gyengéd öleléssel
Karodban szorítottál,tartottál
Míg a lelkem csak beleszédült
A forró remegő mellkasodba
S megpihentem jóleső békében

Ott voltál  álmomban énvelem
A végtelenben, semmi határán
Össze ért a szánk,úgy szerette
A becéző-forró- finom játékát 
Mit a kimondott szavak nélkül
Az ajkunk egymásnak mesélt

Álomvilágban ezerszer megélt
Nyugalmat éreztem sejtjeimben
Mint cseppkőn duzzadó víz rejt
Mielőtt koppanva földet ér lent
Ezt érzem, ha mellettem vagy
Minden gyönyörű pillanatban.

Kedves, tudnád mennyire hiányzol
Érezhetnéd, ó mennyire vágyom
Finom érintésed,nem vagy velem
Most könnyek nélkül,csak sírok
Míg csak Te ide, meg nem érkezel
Mindig várlak és egyre hagyom
Komor-csúnya csend, egyre átfonjon
Ez utóbbi, még fokozza bánatom
Várlak, hogy majd kisírjam válladon
S ha megjössz, oly nagyon várom
Repkedek majd képzelt szárnyamon
Leperegnek a szívemről  árnyak
Igazán, már én oly nagyon várlak
Felébrednek bennem szép vágyak
Csak melegíts fel a Te kis lelkeddel
Dermedt lelkem vágyik már utánad
Meglátod madárszárnyként rebben
Kezeddel fogod a reszkető kezem
Had simúljak hozzád,ó kedvesem
Az egyetlen édes kis menedékem.