Néha, talán jó sírni egy kicsit
Elhúzni ablakomon a függönyt
Kicsit, csak leülni az ágyamra
Takarózni egy meleg takaróval
Felvenni kicsit a fejhallgatót
Lassú érzelmes zenét hallgatni
Amihez kötődsz és közben
Csak úgy nézni ki az ablakon
S csak sírni, egyre csak sírni
Hol szerelem, hol csalódás
Hol a kudarc, hol a magány
Vagy egyszerűen az életünk
Nem zokogni, csak könnyezni
Mindent kiereszteni magadból
Amit akkor nehéznek érzel
Kibékülni azzal ki benned van
Majd lassan megnyugodni
Bebújni a meleg takaró alá
S tudni,hogy soha nincs soha.