Percenként indulnék Hozzád
Gondolatom tekergő útjain
Hamis utak, melyek porában
Nem látni, mi a valódi cél...

Mi az, mit talán az álmok
Rajzoltak az út szélére
Hogy mámorukkal eltérítsenek
Ne találjak Rád, már sohasem.

Nincs reményem, már elnémult
A zene...alázuhant a csendbe
Tenyeremben fekszik arcom
De...hiába hívom könnyeim...

Melyekben,majd feloldhatnám
A szerelmem méltatlan cseppjeit
S mert szememen át ért lelkembe
Hát arra is űzném ki messzebbre.

Így kimosva magamból mindazt?
Mi még megmaradt belőle...
Ne mérgezze szívem tovább
Egy szomorú cseppje sem !

Se emlékek, se álmok képe
Soha meg ne tévesszenek végre
S hamis útra nem léptetnek...
Hogy Hozzád igy elvigyenek !

"Titok"
Elvitted tőlem a napot a holdat
És minden csillagot...
Többé szivárványt sem láthatok
Nem mámorítanak, már illatok
De nélkülük még elvagyok...
Te nélküled már én meghalok !