Jó néha sötétben a holdat nézni
Hosszan,egy távoli csillagot idézni
Jól esik fázni ,semmiről elmélázni
Csak úgy,az esőben bőrig ázni
Teli szívvel csak élni és szeretni
Jó néha magamat,úgy elnevetni
Sírni kicsit, ha valami nagyon fáj
Szeretni, ha jó és nem muszáj
Oly jó azt érezni,hogy csak élek
Erős vagyok,ügyelek magamra
De néha, szükségem van arra
Csak valaki megfogja a kezem
Nekem azt mondja csak halkan
Ne félj minden rendben van !!!

Most, már ébren álmodom
Szép, valódi nagy álmokat
Fölöttem a sötétség elmúlott
Már látok is egy szép csillagot

A sötétből most hát kiléptem
Gyönyörű napfénybe kiértem
S volt ki itt mellettem megállt
Kedvesen csak lehajolt értem

Most újra szeretve ébredek
Gyönyörű szemébe nézhetek
Újra szeretve megérinthetlek
S foghatom szerető kezedet

Más vágyak gyúlnak-nagyok
Már én is talán így más vagyok
Más utakon járok vagy rohanok
Hiszen Te engem megváltottál.

Úgy a végtelen hozta őket
A szép, legszebb perceket
A betoppanásokat határozó
Találkozásokat villanásokat
Az igazi szeretetet öleléseket
A szép egymásra találásokat
Azokat kik csak észrevétlenül
Talán igazán észrevétlenül
Jelennek meg az életedben
Teljesen, végleg átrajzolva azt
A pillanatokat nem tervezzük
Ahogy a boldogságot sem
Az, csak úgy... megtörténik
Maga az élet hozza, alakítja
Talán Te megélted vagy sem
Ellenkezhetsz szabadkozhatsz
Vagy talán egyszerűen csak
Beleengedheted,hát önmagad
A szép pillanatba, a jóba is
Ami úgysem jön vissza soha !