Kérlek nézz rám, mit látsz
Ne kívülről, engem így láss
Itt benn legbelül, mit látsz
Ez vagyok, nem lehetek más
Lehet, nem láthatsz szemeddel
Lelkemet szemeddel igazán
Hát nézz rám csak szíveddel
A szíveddel, így látsz igazán
Hagyd az utat, segíts magadon
A szeretetnek, csak szabadon
Lelkedet melegítse a szeretet
Így látsz, hát jól majd engemet
Melegíted vele az én lelkemet.

Néha úgy érzem, már elérlek
Nyújtom, már feléd a kezem
Hiába vagy oly nagyon távol
Mégis csak itt érezlek Téged

Nem ujjammal,nem bőrömmel
Nem a tested, nem enyém
Kényeztetve áradsz, bennem
A véremmé válsz, s szeretsz

Mert hiszem, Te vagy nekem
Szerelmem, tudom-érzem
Nem-nem véletlen szerelem
Hiszem-tudom vagy nekem !

Miért nem, engem szeretsz úgy
Miért is vagyok én a visszaút
Vajon miért kell neked a másik
Mi az, mit tőlem nem kaphatsz

Miért is, ha mindig visszatérsz
Mint szívén sebzett kismadár
Miért nem érzed végre már úgy 
Majd egyszer elfogy a visszaút

Miért nem szeretsz engem úgy
Mert féltesz, hogy elvesztesz
Most mégis, csak újra elmégy
Mindig újra és újra visszatérsz

Vajon miért és mit remélsz ?
Gondolod így az életembe
Majd nehezen de beleférsz
Mondd meg nekem miért ?

Nagyon örülök én, hogy szerethetlek
Mindig a lelkemmel is megölelhetlek
Számomra kiváltság, hogy ismerhetlek
S hogy az én szívemmel megihletlek
Boldog vagyok, hogy  nekem létezel
Legyen szép, minden egyes napod
Csak a szeretet vegyen mindig körül
Minek a Te szíved oly nagyon örül
Kit úgy szeretsz, legyen mindig Veled
Nagy szeretettel fogja a Te kezed
A Te lelked, mi melegíti az Ő szívét
Olyan mint a tűz, még el is veszhet
Kialszik, ha- azt nem dédelgeted
A szeretetnek hagyj utat szabadon
Hagyd meg, hogy kibontakozzon !!!

Mikor nem jön Ő mégis várod
Tudod kár volt mégsem bánod
Már gyorsabban dobog szíved
Kedvesen nyújtod a két kezed
Várod jöjjön hát el a pillanat
Szeresd hát  Őt mint önmagad
Szereted ölelését a csókjait
Imádod hallgatni szép szavait
Csak néznéd csodás szemeit
Ha nyújtja feléd a két kezét
Semmit nem tudsz tenni ellene
Nagyon rossz lenne nélküle
Aludnál s ébrednél mellette
Önmagaddal harcolsz ellene
Mit sem ér már a józan ész
De hiszen csak egyszer élsz
Rájössz csak ez a jó neked.

Képtelen nehéz ez és lehetetlen
Ha magam vagyok elviselhetetlen
Kis könyörtelen dolgok előjönnek
Rossz emlékek százai előtörnek

Csak egy valaki van ki segíthet
Kinek személye kedvre deríthet
Ő most számomra elérhetetlen
Vagyok magammal elégedetlen

Minden kis gondolatom nála jár
Álmaimban mint egy  álompár
Érzem puha ajkát itt magamon
Ez lenne vágyam nem tagadom

Mikor kis fejem a vállára hajtom
Talán  övé az összes akaratom
Ugye- nem lehet ez csak illúzió
Akkor ez a pillanat lélekromboló.

Álmodni hívlak, kérlek jöjj velem
Hunyd be szemed, fogd a kezem
Rugaszkodj el bátran,lelked pihe
Szíved elég erős bárhová is vigye

Emlékek,már nem kell hogy fájjon
Jövő reményéhez kétség ne bántson
Nem kell félned, ez csak egy álom
Ami körülvesz, szépség szülte álom

Álmodni hívlak,mert  én is álmodom
Szállok én a képzeleti szárnyaimon
Otthonérzet, fel nem támad bennem
Vidáman, most ilyennek kell lennem

Álom ez csak álom, Tiéd vagy enyém
Az ölelő karjait, most hívón tárja felém
Arany fényben tündökölve úgy ragyog
Kérlek,hát álmodj velem,a tiéd vagyok!

Gondolom szép a napom
De nélküled nem nagyon
Szeretnélek,de nem lehet
Így alakult az én életem

Fáj hogy nem vagy velem
Most nehéz az én életem
Úgy érzem nehéz nekem
Mert Te nem vagy velem

Ez a világ csupa érzelem
De ebből nem jut nekem
Mi is a bűnöm kérdezem
Szeretet nem jut nekem?

Nem csak csupa véletlen
Gondolom így az életben
Veled lennem érdektelen
Vagy nem nem érdemlem?

Gondolj rám egyik délután
Ha szíved riasztja magány
Én itt várlak szívem mélyén
A régi szavaid itt őrzöm én

Egy rózsaszál, itt letört már
Ez azt jelemti elmúlt a nyár
A szívem ősszel is Rád vár
Ha selymes ajkad csókot ád

Szívem örökre megbocsájt
Mert eljött, hát a boldogság
A testem most csak remeg
De a lelkem csak úgy nevet

Szeretném már fogni kezed
Gyere, hát üzenem Neked
Várok Rád, szívem szeret
Elmondom ezt mindenkinek.

Ismersz engem?

Mielőtt,még engem elítélsz
Vedd fel, hát az én cipőmet
Járd végig hosszú utamat
Ismerd meg az én múltamat
Érezd arcodon a könnyemet
Éld át a nehéz fájdalmamat
Majd éld át az én örömömet
Tedd meg, hát a lépéseket
Melyeket, én is megtettem
Botolj, meg minden kövön
Melyen én is megbotlottam
Minden egyes botlás után
Állj fel,és menj csak tovább
Úgy ahogyan, azt én tettem
Csak ezután ítélkezz rólam
Vagy így ítélkezz, felettem
Akkor mondhatod, ismersz!