Hosszú órák, napok lassan telnek
Fejemben gondolatok keringnek
Szeretnék benned bízni, újra hinni...
Mert olyan rég volt az egész már...
Szívemben, már olyan nagy a kár !
Hogy keservében elfelejtett dobbanni
Tudom a rosszúton végig kell rohanni !
Talán segítő kézre lenne szükségem?
Mert az én mérhetetlen kedvességem
Újjá születik, talán majd Tebenned
Csak találjak, már végre-végre Rád...
Rád, aki az élet örömét adja majd át !