Gondolatban,én Veled vagyok
Halkan az arcodhoz símulok
Puha csókommal, én keltelek
Mosolyommal igy ébresztelek

Pillantásaimmal símogatlak
Az ujjaimmal, úgy cirógatlak
Suttogással csak becézgetlek
Hozzád bújva, megszeretlek

Egyszer csak,most felébredek
Neked már csak hült a helyed
Nem látlak én, nem is talállak
Mondd!!! Téged hiába várlak?

Tollamat csak forgatom
Ülök egy üres papír előtt
Aztán, írom az első szót
Ezt tudom, "szeretlek"
Ajándékod, csak ízlelem
Százszor, oly lelkesen
Valami lassan felemel
Olyan jó ez a "valami"
Tán nem akarom leírni
Kaptam... Tőled belőle
Hogy éljek, megőrizzem
Mindig tart a relytélyük
Gyönyörű, kék világuk
Bódító szép mosolyuk
Fogjuk,hát ujjaink táncát
A tenyerünknek forgását
Meleg, szoros ölelését
Had nézzek csak előre
Had szeljem a szelet
Szabadon szárnyam kitárva
Összeérhessünk, majd ott
Egészen zuhanásunk végéig.

Olyan nehéz az én életem
Akit most én úgy szeretek
Talán örökre őt, elvesztem
Mert,"Ő"érte,örömmel mindig
Talán mindent megtettem
Az én kis lelkem mélyén
Mindig csak "Őt" szeretem
Lehet..! Tán hibáztam..?
De mindig Rá vigyáztam!!!
Az én lelkem, most fázik!!!
Mert"Ő"nekem,most hiányzik
Többé....!! nincs helyette
Ki az én életem betöltse!!
Így hát... az én életem,már
Többé... nincs megmentve!!!
Csak is "Ő" kell nekem..!!!
Mert "Ő" az én életem...!!!!

Korai órán eillant szememből az álom
A valóság rámtalált, talán nembánom
Nincs oly nagy szükség éji képzetekre
Hisz Téged kutattalak nemvoltál benne
Tétova, már minden egyes kis modulat
Akárcsak a lassított felvétel, a pillanat
Ablakomon nézek ki, a sötétedő tájra
A már ősz fele induló kertre és a fákra

Kandallómon, tán lassan kihül a cserép
Így idézi, hát nekem a tested melegét
Milyen is, ha együtt lélegzem én Veled
Az oly jó, mikor én Veled ébredhetek..!
Ez a nap, vágyaimra talált egy alkalom
Hiszen ébren is, csak Rólad álmodom
Mintha Te újra, belengenéd a szobám
De képzeletemben a film pereg tovább!

Éjjel álmomban, táncolva
Karolgattalak vágyamban
A szemedben tűz gyúlt ki
Majd ágyamban alszik el.!

Táncolt a kezed, testemen
A szád csókol s megremeg
A nyelved siklóként szeret
Így csúszik át, testemen..!

Vad, nagy szerelem lobban
Kettőnk teste majd el olvad
Ott fekszünk csak kettesben
Míg véget nem ér a szerelem!

Bárcsak elég bátor lennék
Ahhoz, hogy csak elsétáljak
Majd, felejtsek el mindent
Mindent, ami a miénk volt
Nem merek most elmenni
Mert tudom, azt biztosan
Te nem jönnél én utánam

Ez fájna, talán a legjobban
Majd egyszer, ha Te leszel
Így lenn az én helyemben
Tudom, Neked is fájni fog
Ezt biztosan én garantálom
S idegen leszel e-világban
Telve a sok-sok félelemmel.

Furcsa és vezeklő, mély bánat
Szorítja, most az én lelkemet
Hisz nem is úgy szerettelek
Ahogyan kívánta a Te lelked
Mikor búcsút akartál inteni
Lefogtam kedves kis kezed

Majd kicsi füledbe súgtam
Életemnél is jobban szeretlek
Te vagy az életem ébredése
Az egyetlen nagy reményem
Csendes, meleg szívverése
Mindenki más, csak árnyék

Arcod kis mosolyát, szívemnek
Apró kis szürke egére festem
Így, tán örömet szerzek Neked
Te vagy az én szerelmes lelkem
Eggyetlen gyönyörű, szép ékköve
Én igába vetem egész lényemet

Rabláncra fűzött, mint szolgád
Lesem kéklő szemed pillantását
Szerető lelkem, most igyekszik!
Lelkednek teljesíti minden vágyát
De kérlek, ne-ne oly szomorúan
Vagy ne haragvón vestd azt rám!

Szíved a végtelenből megkeresett
Szívem felé, egy új utat épített
Ezen a lelked, oly közel jöhetett
Most testem fázik, hiányodat érzi

Remegő önmagam tenyeredbe rejtem
A lelkem, már odaadtam Neked régen
A forró csókoddal melegítsd testem
Szeress-ölelj, egészen legyek Neked!

Nagyon hiányzol nekem
Szerettem, ahogy kezed
Végig símított a lelkemen
Nincs, ki rám még, lehet
Oly gyengédséggel ügyelt
Észre kell venni engemet
Lelkem, teljesen kibontotta
Azt a gyönyörű szépségét
Amit eddig, senkinek nem
Nem volt tán, elég türelme
Ily finoman, azt felkutatni!

Nekem, Tőled lopott élet kell
Ha nemtörődsz a lényeggel
Tudod...,túllépni a szavakon
Mindent, ami annyira szép
Ezt mind-mind,Tőled akarom
Csak úgy jó ahogy akarom!
Igen, kell minden vallomás
Minden titkos kis suttogás
Minden egyes, szép érintés
Úgy,ahogyan ott régen,még
Ugyan úgy, kell új ébredés
Minden kicsi, őrült tévedés
Minden el nem mondott szó
Mert ez így kell és ez így jó!