Korai órán eillant szememből az álom
A valóság rámtalált, talán nembánom
Nincs oly nagy szükség éji képzetekre
Hisz Téged kutattalak nemvoltál benne
Tétova, már minden egyes kis modulat
Akárcsak a lassított felvétel, a pillanat
Ablakomon nézek ki, a sötétedő tájra
A már ősz fele induló kertre és a fákra

Kandallómon, tán lassan kihül a cserép
Így idézi, hát nekem a tested melegét
Milyen is, ha együtt lélegzem én Veled
Az oly jó, mikor én Veled ébredhetek..!
Ez a nap, vágyaimra talált egy alkalom
Hiszen ébren is, csak Rólad álmodom
Mintha Te újra, belengenéd a szobám
De képzeletemben a film pereg tovább!