Nemrég volt, hogy vártalak én
Kapum alatt álltam reszketőn
Néztem távol,míg szemem ért
Mikor hoz el szárnyán az idő

Nemrég volt,hogy kezedben
Szorítottad az én kezemet
Nagy árnyas fák ölébe húzva
Suttogtad el a szerelmedet

Nemrég még együtt szőttünk
Szép, puha, színes álmokat
Téli estéken abba bebújva
Vártunk, még szebb nyarakat

Mosolyod is él még bennem
Álmomban érintem arcodat
A párnán hagyott kis levélben
Hallom még a Te hangodat

Esteledik mostmár lassan
És már Te nemjössz felém
Állok még kicsit a kapu alatt
Elhoz talán majd az alkonyat!