Én mindig is nagyon szerettelek
Örültem, hogy megismertelek
Hónapokon át, boldog voltam
De ott legbelül, én már tudtam
Te... soha nemlehetsz enyém!
Hiába tudnék, akarnék én bármit
Vagy tehetek mostmár akármit
Suttoghatom,úgy már szép neved
Vágyhatom a szerelmes szíved
Te az enyém, már nemlehetsz!
Az útjaink, ha egyszer elválnak
Szép emlékeim örökre maradnak
De ez most, már nemérdekel
Nekem, ezután semmi nemkell
Ha az enyém sohasem lehetsz..!
Csak egyszer, még
Érinthetném arcod
Egyszer érezném illatod
Ölelhetnélek, csak egyszer
Még egy kis időre csak
Nemkérném mégegyszer
Többé nem eresztenélek el
Beágyaználak lelkembe
Az angyali mosolyod
Csókodnak édes ízét
Kis kezed érintését
Nagyon szeretem kezed
Csókolnám, csak végtelen
Szeretem szemed, ajkad
Csókolnám szívemmel
Tele vágyakkal zokog lelkem
Ilyen szerető szívre
Még talán sosem leltem.
Megriadva állok az ajtódban
Nemtudom, már megtenni
Amit eddig megtudtam
Csalóka érzés közelséged
Lelked eltávolodott régen
A szavam nem rajongás többé
Egy ölelés sem hoz közelebbé
Mondd, hát mit kellene tennem
Mit, talán fel nemigen vettem
Hol a hézag a menyország kapuján
Elmém nem fuldokol többé
Örvénylő, nagy tengereken
Most partra sodródtam közben
Rossz, furcsa helyre keveredtem
Bocsájtsd meg, hát mit vétettem!
Itt ülök és,egy verset írok
Úgy döntöttem nem bízok
Nem hiszek,én már Neked
Azt mondtad enyém a lelked
Te tudtad, hogy hazudtál
Lágy símogató kezeddel
Nagyon csúnyán arcul csaptál
De én , szívből szerettelek
Azt hittem az élet kettőnket
Csak-csak egymásnak nevelt
A bocsánatom mindig Tiéd volt
A hazugság csak messzebb tolt
Ma, már tudom buta voltam
Ezt a szerelmet, jól eltoltam
Érted ejtettem ezer könnyet
Nemcsinálok, soha ilyet többet.
Minden reggelem, kis ajkadhoz ér
Szemed, ha nyitod boldog vagyok én
Most nagyon messze vagy tőlem
Nagyon is hiányzol már belőlem
Nem vígasztal semilyen költemény
Minden reggelnek bársonyos fővenyén
Gyönyörű ékköve a lábad nyoma
Már minden holnap emlékké kövül
Te most báhol is jársz, báhol vagy
Te maradsz nekem, életem otthona!
17:10:07
Szeretnék, én ott lenni
Mindig..., ahol Te vagy
Nézlek-nézlek...csak
A szemem is szeretne
Terád, úgy kapaszkodva
Figyelné a mozdulatod
Kezedet, ahogyan érinti
Megfogja az én kezemet
Egy láthatatlan, kis szállal
Fércelődünk mi ketten össze
Te vagy most, nekem "minden"
Egy szép fehér papírra lerajzolt
Csodás, nagy szerelem, mely
Folyóként, csak hömpölyög
Az éjszakák, nappaloknak fényénél
Velem repül, most a képzeletem
Ravaszdi, kis játékot játszik
Te, most... feltűnni látszol
Aztán..., gyorsan elillansz
Mint a magas égen úszó
Selymes,kedves bárányfelhők
Percről percre mind változol
A képek, amit én Rólad
Minden nap csak újra festek
Itt mélyen-benn a szívemben
Örökké mindig megtalálhatók!
Nehéz így várni Rád
Sokáig csak vívódni
Sosem Rád gondolni
Nemlehet,nemakarom!
Távol lenni Tőled
Csupa aggódalom
Minden perc hosszú
Nagyon rossz,nembírom
Hangod sem hallhatom
Te aki elmész mellőlem
Ki elbújsz talán előlem
Annyira messzire-távol
Gyere vissza a messziről
Újra nemenj el, mert
Engem ez az érzés megöl
Vajon gondolsz-e rám?
Talán nemhiányzom már?
Gyere csak fogd kezem
Akarsz mellémbújni este?
Vagy belenézni szemembe?
Mondani:szeretlek kedvesem
Üres vagyok én nélküled
Szívem, majd jéggé válik
Ha Te felnem melegíted!
Emlékszel a gyönyörű, szép napra
Mikor Te először jöttél el hozzám?
Mindketten,még kételkedtünk tán
Mégis lényünk és a szellemünk
Igazán, teljesen egymásra talált
Szavaid is mintha én mondanám
Most talán nem is szomorkodom
Hisz ennek soha nem lesz vége
Csak kis szünetet tartunk elvégre
Addig is mélyen szívembe zárlak
Most folyton, csak arra gondolok
Arra a gyönyörű, igaz szép napra!
07:43:09
Édes vagy, Te számomra
Mint télen, méhnek a méz
Szívem úszik a mámorba
Ha szemed enyémbe néz
Kicsit fáj, hogy a szíveden
Felülkerekedett..., az ész
Most "ÉDES" nincs nekem
Ized számomra,már elvész
Ó hol vagy? Te boldogság?
Gyere töltsd be lelkemet!
Jöjj vissza, most hozzám!
Mert a magány körbezárt!
Legyek Neked én a hajnal?
Ha nemjön szemedre álom
Kis lobogó, égő gyertyaláng
Mi megvilágítja a Te utadat
Talán a szivedben egy vígasz
Ha nincs már sok, jó remény
Legyek én Neked a napfény
Tiszta szép és felhőtlen égen
Éjszakában a Te kis csillagod
Vagy lelkedet én találjam meg
Ha Te azt valahol, tán elhagyod
Legyek ölelés,perzselő vágyad
Hogy nekem szánd csókjaidat
Könny, ha mindenki megtagad
Ha tenger árad, legyek hullám?
Szíved örökre az enyémbe zárom
Nemleszek sohase én délibáb
Árnyékod vagyok a Te utad járom
Elmúlok, ha fény nincs tovább!!!