Itt ülök és,egy verset írok
Úgy döntöttem nem bízok
Nem hiszek,én már Neked
Azt mondtad enyém a lelked

Te tudtad, hogy hazudtál
Lágy símogató kezeddel
Nagyon csúnyán arcul csaptál
De én , szívből szerettelek

Azt hittem az élet kettőnket
Csak-csak egymásnak nevelt
A bocsánatom mindig Tiéd volt
A hazugság csak messzebb tolt

Ma, már tudom buta voltam
Ezt a szerelmet, jól eltoltam
Érted ejtettem ezer könnyet
Nemcsinálok, soha ilyet többet.