Mikor kedvesen átöleltél
S Téged én is átöleltelek
Saját világunk kis terében
Az idő megállt szegletében
Meghittség, szép érzések
A testünk köré lágyan ívelte
A gyönyörű, örök perceket
Mindkettőnknek szemében

Életnyi boldogság született
Talán... a magánytól lehet
Kezed a kezembe vezetett
S halkan suttogta a szív
Mit ő akkor megengedett
Remény mögött szépen nyíló
Lángoló, nagy szerelmemet!
Mit örökre, szívembe elvetett.