Az ég alatt, az ég felett
Szél süvíti a Te nevedet
Mindig hallom éjjel-nappal
A Te édes kedves nevedet
Ugyan úgy örök hanggal
Zeng-zúg csak fülemben

Szél süvíti a Te nevedet
De ajkad, már tán ki sem
Nem mondja az enyémet
Szél vitte a szép szavakat
Mit szeretve, én küldtem
Tudom érzem, megkaptad

Szél nemhozott mást cserébe
Csak örök néma szavakat
Semmit, így nemmondanak
De hallom... éjjel a szavaid
S nappalaimban, itt-itt látom
Tudom és érzem a tetteid..!

Az álmok, lehetnek szabadok
Mikor hol vannak nemtudom
De szél süvíti kedves nevedet
Szeret az én szívem, nagyon
Téged... soha el nem feledhet
Érzem, mert örökké szerethet!

Talán most Te elrejtőztél?
Mint a fák teszik a ködben
Egy késő őszi hajnalon
Így a döbbenet a hiány
Fájó könnye, reszket
Tűnődve az arcomon
Talán elbújsz...?,hogy
A szíved meg ne kössék?
Ki a szabad koloncot nem
Nem viseli, de ez hiába..!
Mondhatsz ugyan bármit
Önmagától, így az ember
Sohasem, nem bújhat el!

Most magamon érzem
Kedves kis tekinteted
Talán hívnálak én még
De nincs már szavam
A megfáradtan szitáló
Nyáriasan langyos esőben
Csak ott állok az úton
Egyedül csak egymagam
Rezdül tán most a csend
Itt benn, bennem legbelül
Magány vár újra odakint
Majd hozzám is bújik
Lágyan csak kicsit átölel
És már fájni kezd megint.

Várlak én még hajnalonta
Mikor szitálva száll a köd
A hiányodnak fájó lüktetése
Az emlékekkel összeköt

Néha még várlak "őszi álom"
A szívemre kúszó hervadás
A tudat, nemjössz és utánad
Már nemjöhet tán senki más!

Gyorsan elszáll a szép pillanat
S én nagyon sietek, jaj nézni
Csak látni, még kicsit Téged
S örökre magamba mentem
Mentelek mielőtt, még véget ér!

Már nemhallom lépteid
Messzi halk koppanását
Összegyűrt álmaim közt
Még az illatod itt lebeg
De köddé lett perceket
Őrizget, még az emlék
Hogy Te ittvoltál egyszer
S én is ittvoltam Veled
Hogy Te nekem voltál
S én...voltam Neked..!

Ha majd, Te átölelsz
És én is Téged ölellek
Majd, talán akkor
A világtól oly távol
Nagyon messze távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Had mondjam én...
Csak is csak először én
Mert ezért is születtem
Tanultam meg beszélni
Csak ezért is tudtam
Mindig-mindig is remélni
Kérlek, hát engedd meg
Először, had mondjam én
Szeretlek-szeretlek Téged!!!

Csak a kimondatlan
Konok,furcsa szavak
Sűrű néma csendben
Vágy kínoz, feszül
A szemed kék tükrén
Frissen harmatozva
Egy régi őszi bánat ül
Mindig kéz a kézben
Oly finom reszketés
Én örökké csak-csak
Téged, úgy vártalak
A mi nagy szerelmünk
Ma igazán annyi csak
Hogy Te láttál..........
És én láttalak.........?

Nem hiszem el, hogy véletlen
Te vagy nekem az egyetlen
Egy szó, s beléd szerettem
Pár perc, s örökre Tiéd lettem
Alig hiszem, még hogy Veled
Pont engem ért a szerelem
Azt hiszem, ez a sors műve
Az elmém mélyéig elmerülve
Sugár ragyogott szívemben
Ez a sugár csak is Te vagy
E fény szívemben nyomot hagy
Kérlek..!Örökké velem maradj
Szép szerelmet, örömet Te adj
Érzem, hogy itt van a helyed
Tudom így lesz teljes az életed
Az én életem, így váltható meg
Tán a sors is, majd fejet szeg
Azt érzem, itt ülsz mellettem
Nézed, hogy ír verset kezem
Látom tested gyengéden ölelem
Hallom szavad, úgy szeretem!
Behunyt szemmel látlak Téged
Látm, ragyog a kék szemed
Csillogva az enyémet nézed
Bárcsak, foghatnám a kezed!!!

Csak vergődöm a szavadon
A hideg, kemény kőfalakon
Szállnék én, csak szabadon
De.. bilincs van szárnyamon
Fogoly lett,már az én lelkem
Sötét-mély börtönbe estem
Lázad most, hát mindenem
Talán a szívemet elvesztem
Sebektől, csak úgy vérzem
Most testedet,már itt érzem
Kedes szád ívét csak nézem
Az édes kis ízét megidézem
Össze is tört, az én álmom!
Mert szemedben, úgy látom
Kedves neveddel a számon!
Azt messze a szélbe kiáltom!

Várom, hogy az est leszálljon
Szememre jöjjön már az álom
Hátha álmomban meglátogatsz
Újra érzem, majd a csókodat
S újra érzem kedves ölelésed
Mert nélküle én nem élhetek.!

Elmúlt már, most is az éjszaka
Nekem, tán nem volt megadva
Hogy megjelenj kis álmomban
Itt van már újra a fényes reggel
A lelkem tele volt, reménnyel
Hogy eljön, majd az éjszaka
S Te csak velem töltöd azt újra.!