Várlak én még hajnalonta
Mikor szitálva száll a köd
A hiányodnak fájó lüktetése
Az emlékekkel összeköt

Néha még várlak "őszi álom"
A szívemre kúszó hervadás
A tudat, nemjössz és utánad
Már nemjöhet tán senki más!

Gyorsan elszáll a szép pillanat
S én nagyon sietek, jaj nézni
Csak látni, még kicsit Téged
S örökre magamba mentem
Mentelek mielőtt, még véget ér!