Írok Neked, csakis Rólad
Furcsa ez, még nemtudom
Miért látom mindig a szemed
Ha sajátom, csak behunyom
Miért érzem még kis kezed
Itt finoman, rajta a vállamon
Hiányod, pont olyan mint egy
Hatalmas pókháló, amelybenben
Én, egy apró lepkeként vergődök
Már igen hosszú-husszú ideje
Jöjj!!!Hát ölelj meg, vagy eressz
A fogságot, már nembírom soká
Segítő kezet nyújt egy napsugár
Valahogy nem vonz a szbadulás
Szakadna háló, jönne szabadulás
De tudom, életem úgy nemlenne
E furcsa, kedves rabság nélkül
Nélküled, tán soha-soha már!!!