Kiábrándultál, már talán belőlem?
Túl is léptél, már keresztül rajtam?
Most kicsit félek,hogy elfelejtek élni
Talán, félek egy kicsit... még félni
De most is csak csendben hallgatok

Félek, hogy Téged tán elveszítelek
Feledtem azt, hogy meg sem kaptalak
Nem is tudtam, még mik a feltételek
Szaladsz előre, véremtől kapsz erőre
Így bennem hagyva ezt a sok kétséget

A csalfa lelked, csak bennem úszik
El is folytanám, de félek, hogy eltörik
Te csalfa vagy és még nagyon bátor
A Te csókod mindenkit, így elvarázsol
Most...csak fájó szívemre hallgatok

Csókolnálak,örökké míg tart ez a világ
Karomba zárnálak, én vigyáznék Rád
Összetört szívem, újra csak cserbe hagy
Mert most tőlem újra, messze vagy
Így talán most, az eszemre hallgatok.

Ha fáj és vérzik a te szíved
Valaki halkan csak felnevet
Olyan könnyedén mondja ki
Akkor visz lát, hát, ég veled

S a te szíved, megszakad
A felszáradó könnyeden át
Fel-fel tűnik nekd az Ő arca
Amint, a lelkedet készíted

Az egyetlen, utolsó harcra
Majd elé állsz mégegyszer
S reménnyel várod a szót
A pillantását, rajtad érzed

Szinte, már a lelkedig hatol
A szemébe néznél.., nézed
De már nem is látod álmod
A tekintete már megmutatja

Ő egy percig sem gyászolt
Te titokban,még azt reméled
Talán ez csak egy rémálom
Ezt te nem érdemelted meg

Vagy,hogy veled így bánjon
Eltemetsz egy gyönyörű álmot
Elfelejtetted, az előző világot
S kapod a fájdalmat, bánatot.

Várok csak egyre...a semmi közepén
Szakadék szélét, már rég elengedtem
Kezed tart még, alattam a végtelen
A végtelen most oly puha, oly meleg
Vágyom, hogy kezemet, te elengedd

S majd elnyeljen az űr, ha bír, ha akar
Vár még rám ? Vár engem egyáltalán
Sodor gyorsan az ár, lebegnék-felkap
Olyan mint a vihar, repít messze már
Ugyan az, olyan pontosan, mint Ő volt

Néha forró talán, néha meg oly hideg
Sokszor várt már rám, ma már rideg
Az mi régen bántott, megszűnt fájni
Már elmúlt..., a semmi közepén ülök
Oly reménytelenül, fájón és hidegen

Csak várom Őt, hogy már itt legyen
Most már én nemtudok soha semmit
Egyedül, csak várok nézek szótlanul
Egyetlen vágyam kérem,hogy elvigyen
Vagy visz magával egy idegen szeretőt!

Talán az életemet is odaadnám
Ha bármerre csak kiálthatnám
Mit is érzek én itt benn igazán
Oly kedvesen most átkarolnám
Szeretném, Őt úgy újra igazán
De már talán nemlehet enyém
Rég elrontottam, még az elején
Akkor még lett volna esélyem
Hogy teljesen az enyém legyen
Fáj, hogy most már elvesztettem

Az Ő hiánya árnyékot vet falamra
A libbenő függönyöm ablakomon
A szél szelleme símogat arcomon
Odakinn, csak fekszem a havon
Forog minden gondolat agyamon
A csillagodat koldúsként kutatom
Honnan, hová tart feszit a fájdalom
Felébredek, porlad el édes élmom
A szívem, csak egy nagy búhalom
Szeretni, így én már nemtudom..!

Kék szemeid igézően szépek
Bőrödnek érintése a végzet
Szép tekinteteted megigézett
Érzéki ujjaid bőröm símítják

Mily cél vezeti keze símítását
Tán fájdalmat döfne szívembe
Reszket, félelemtől érzem karját
Hát miért estem vajon szerelembe

Sürög-forod, úgy csak körülöttem
Most intett is felém, táncba visz
Ütemet vesztettem, zakatol a szív
Lehet, velem így csupán játszik

Furcsa tekintetén már meglátszik
Szívem így akarja rabláncra verni
Vajon mit is akar ilyen gondolattal
Én vágynám, közeledjen szavakkal

Mégis mellettem fekszik, s reszket
Úgy érzem, kéri talán védjem meg
Az én törékeny-angyali vágyammal
Hisz úgyis addig az enyém míg felfal.

Csalni, talán sokszor lehet
Sokszor-sokat végtelenül
De csalódni, csak egyszer
Olykor ez egy szívbe kerül
Vannak elmulasztott csókok
Vagy, befelé hulló könnyek
Elfelejtett régi- szép álmok
Mik, vissza sohasem jönnek
Vannak, még olyan szemek
Melyek csillogása nem éget
Vannak, büszke-dacos ajkak
Amelyek sohasem beszélnek
A könnyes, kis párnák reggel
Mindent, úgy redre elmesélnek!

Szerelemnek hajnalán
Szép fényeket láttam
Reményteli szívemmel
Fel a magasba szálltam
De visszaestem a földre
Sajnos a szép szerelem
Sohasem tarthat örökre

Én ezt sohasem hittem
Mily nagyon is tud fájni
Vagy a vidám nevetés
Így könnyekké tud válni
Néha sírok vagy nevetek
Csak tudnám én találni
Azt kit nagyon szeretek.

Most már, mi utánad csak fénylik
Nem sok apró kincs, gondolatok
Talán adnán is szívesen másnak
Mert ezt megőrizni nagyon nehéz

Visszaköszönsz még a házban
Ruháid sorakoznak a szekrényben
Minden kis sóhajod itt van számon
Még ott, ajkad nyoma a poháron

Mitha a jöttödet, még most várnám
A kedves kis illatod ott van a párnán
Most azt mondom, hát így legyen!!!
Mohó szerelem, a te csalfa szíveden

Te majd jössz, vagy inkább mégsem
Talán még meg is gondolod magad
Mert bíz, meggondolhatod magad
Mostmár a bűbáj talán rajtam marad.

Legutóbb, még melletted keltem
Mostmár csak emlékeddel ébredek
A kihült párnádon, még itt érzem
Kedves és finom illatod, szeretem

Nemértem, mi is ez, hogy elhagytál
Már többé soha nem ébredsz velem
Tudom és érzem, hogy megcsaltál
Kedves meleged,már hiába keresem

Képzeletemmel látlak,est fényében
Alakod a csillagokban kirajzolódott
Annyir érezlek minden részemben
A lelkem, örökre darabokra hullott

Igen volt, hogy melletted ébredtem
Bizony tán több hónapja, már ennek
Most is minden gondolatod megérzem
Szavaid hallom, fülemben csengnek.

Úgyérzem, énekem télen is
A meleg napsütést jelented
Olyan távoli is vagy és hideg
Máskor meleget, örömet adó
Úgy igazán, csak nekem való

Itt érezlek, mégsem értelek
Mik is ezek a nehéz érzések
Tőled várok, én szép tavaszt
Vele a sok, ragyogó virágot
Ha elmúlik majd ez a zord tél

Mégia csak így szeretném tenni
A Te kis szíved mély erdelyében
Egy kismadár szeretnék én lenni
Ő aki ugyanis, még a télben él
Sokszor éhezik, de csak remél!

Hisz.. abban, hogy ez változik
Tudja bizakodva-bízva mondja
Majd repkedve,boldogan hirdeti
A hihetetlenül, csodás tavaszt!

Ahol, többé nem szomorkodunk
A gyönyörű nyarat,hol nem sírunk
Mert a könnyek, jéggé fagynak
Hegyes jégcsapokká alakulnak
Mivel, örökre megöljük egymást!