Úgyérzem, énekem télen is
A meleg napsütést jelented
Olyan távoli is vagy és hideg
Máskor meleget, örömet adó
Úgy igazán, csak nekem való

Itt érezlek, mégsem értelek
Mik is ezek a nehéz érzések
Tőled várok, én szép tavaszt
Vele a sok, ragyogó virágot
Ha elmúlik majd ez a zord tél

Mégia csak így szeretném tenni
A Te kis szíved mély erdelyében
Egy kismadár szeretnék én lenni
Ő aki ugyanis, még a télben él
Sokszor éhezik, de csak remél!

Hisz.. abban, hogy ez változik
Tudja bizakodva-bízva mondja
Majd repkedve,boldogan hirdeti
A hihetetlenül, csodás tavaszt!

Ahol, többé nem szomorkodunk
A gyönyörű nyarat,hol nem sírunk
Mert a könnyek, jéggé fagynak
Hegyes jégcsapokká alakulnak
Mivel, örökre megöljük egymást!