Várok csak egyre...a semmi közepén
Szakadék szélét, már rég elengedtem
Kezed tart még, alattam a végtelen
A végtelen most oly puha, oly meleg
Vágyom, hogy kezemet, te elengedd

S majd elnyeljen az űr, ha bír, ha akar
Vár még rám ? Vár engem egyáltalán
Sodor gyorsan az ár, lebegnék-felkap
Olyan mint a vihar, repít messze már
Ugyan az, olyan pontosan, mint Ő volt

Néha forró talán, néha meg oly hideg
Sokszor várt már rám, ma már rideg
Az mi régen bántott, megszűnt fájni
Már elmúlt..., a semmi közepén ülök
Oly reménytelenül, fájón és hidegen

Csak várom Őt, hogy már itt legyen
Most már én nemtudok soha semmit
Egyedül, csak várok nézek szótlanul
Egyetlen vágyam kérem,hogy elvigyen
Vagy visz magával egy idegen szeretőt!