Kék szemeid igézően szépek
Bőrödnek érintése a végzet
Szép tekinteteted megigézett
Érzéki ujjaid bőröm símítják

Mily cél vezeti keze símítását
Tán fájdalmat döfne szívembe
Reszket, félelemtől érzem karját
Hát miért estem vajon szerelembe

Sürög-forod, úgy csak körülöttem
Most intett is felém, táncba visz
Ütemet vesztettem, zakatol a szív
Lehet, velem így csupán játszik

Furcsa tekintetén már meglátszik
Szívem így akarja rabláncra verni
Vajon mit is akar ilyen gondolattal
Én vágynám, közeledjen szavakkal

Mégis mellettem fekszik, s reszket
Úgy érzem, kéri talán védjem meg
Az én törékeny-angyali vágyammal
Hisz úgyis addig az enyém míg felfal.