Tudom, elhagy majd egy napon
S én minden tévedését igazolom
Tudom én, ahogy ma a mézét
Holnap, majd mérgét szomjazom

Tudom, "Ő" elhagy egy napon
Ma,most, én csakis a mérgét
Már azt is édes méznek tudom
Tudom az "Ő" hűlt kedves helyén

Az emlék is,tán külömb lesz Nála
Mert én,már rabja lennék-ó hála
Mihelyt, még Őt itt feloldozom
Az emlékét a hiányától kapom.

Talán sokáig csak,úgy vártam
Túl sok időt,csak el pazaroltam
Míg majd,észreveszed magad
Az időm, talán Neked oly drága

Az idő,mit Rád oly boldogan
Önfeledten úgy csak áldoztam
Drága időd, oly emberre van
A túl sok időd,mint az olyan

Talán ó nem is kéne, majd
Drága idődet elpazarolnod
Ki,talán neked, percet sem ad
Az értékes, szép dolgaidat

Soha nem-nem értékeli majd
Életedet,olyan szép dolgaidat
Talán nem-nem is bíznád
Az Ő kénye és kedve iránt

Mit csak Ő szeretne,csak kivált
Nehéz megtartani, ezt Ő iránt
Mit is kéne,hát tenned, netán
Mit tán Ő valaha is tán kívánt.

Gondolom ,semmit ő iránt
Mert, nem érdemli azt kivált
Ki nem tisztel egyéb iránt
Nem érdemli,meg ezt kivált.

Itt ülök én Veled,vagyok
Mellettem ülsz, de alig
A Te csukott szemedben
Most ott, én ott is vagyok

A kezed most így elárulja
Érzem, szorosan fogva
Csak a szemem nyitva
Ujjaidat szorosan tartva
Tudom,szerelmed nyitva

Lelked előttem,itt áll nyitva
Az én szívembe szorulva
A szavaid így kimondva.
Érzem, szerelmed nyitva.

Te vagy az, ki kutatsz itt a szívemben
Imádom e szép fényt,kis szemedben
Megvetem én a furcsákat lelkedben
Vagy a kis ravasz szép szemedben

Tőled, én talán úgy sohasem félek
Jaj, de oly hamiskás is ez a lélek
Mégis lelkem, viharos és tán félek
De nekem azért is kell ez a lélek

Nagyon,is őrülten harcolok Érted
A szívem mindig Téged felidézett
Talán nélküled, nem is, nem élek
Még nem is értem ezt az egészet.

Néha úgy érzem tán elérlek
Csak nyújtom feléd kezem
Hiába vagy hozzám oly távol
Mégis hozzám,közel érezlek

Nem kezemmel, bőrömmel
Nem, a tested nem enyém
Ó kényeztetve áradsz belém
Szinte véremmé válsz szeretsz?

Mert hiszem, Te vagy nekem
Szerelmem,tudom és érzem
Nem-nem véletlen a szerelem
Hiszen Te igen vagy énnekem!

   Ki is vagy "Te"?

Most, már tudom Te ki vagy
Hisz bennem élsz mint,múzsa
Aki örökké,hűen vigyáz rám
Csak szeret újra és újra
Még ha ezt nem is tudnám
Féltve őrzi lelkem a jövőnek
Mindezt, tudják az emberek
Hideg kis szívem melegíted
Ez a "Te "szép szerelmed
Te vagy nekem a napsugár
Minddörökre - örökre már !!!