A szeretet, nem csak egy szó
Ami kimondani, így nem nehéz
A szeretet tán igen is törékeny
Mi oly, könnyedén oda is vész

A szeretet idő, nagyon hosszú út
Melyen mind csak úgy megyünk
Olyan nehéz, nekünk így rajta járni
Csak attól függ,hogy mi mit teszünk

A  szeretet, oly nagy és szép díj
Ami csakis, mi mástól kaphatunk
Ezért a gyönyörű, szép szeretetért
Ha mi, mind csupán csak ezt adunk. 

Amit talán úgy, mi visszavárunk
Mi bízva és szeretve így tudunk
Az életünk talán így a legszebb
Ha a másikban is bízni tudunk.

A neved napján ó,szinte 
Talán más a nappal, az éj
A hangok másképp hívnak
Tán más dal kísér engem

Talán más vágyak gyúlnak
Talán én is más vagyok
Más utak várnak én rám
Lehet Te megváltoztál?

Vagy már ébren álmodom
Talán hirtelen visszatér
A sűrű ködből hirtelen
Tudom Te vagy a végzetem
 

Talán, amig élek,hát Őt keresem
Úgy érzem,Őt fogom, de nem
Nem-tán érzem,. itt mellettem
Tudom, azt érzem, kell nekem

Az álmomban ,oly lágyan átölel
Imád, körülvesz,csak szeretget
Kedvesen,mindig ölében ringat el
Ő az, ki, csak igazán kell nekem

Csak kérlek fogd-fogd két kezem
Akkor is ha a szép érzés felemel
Igazán, csak az ami nekem kell
Tudom,itt-itt vagy-én mellettem!!!

Nagyon szeretnék én Melletted
Minden éjjel csak is Te veled
RÁD szép pillantással tekinteni
Mondani mennyire tudlak szeretni

Veled tölteni oly szép napokat
Mindig hallgatni szép hangodat
Ha kicsit netán szomorú vagy
Majd én mindig vígasztallak

Gondolom van hely a szívedben
Hogy az én kis szívem elférjen
Megfagyott szívemnek, helyet
Lelkemnek sok szép örömet

Így szeretnék nekem,s Neked
Szeretetre méltó kis örömet
Mert szeretem az életemet
Mert Veled szép a  szeretet.

Most lehunyom két szemem
Gondolatban, ezt képzelem
Melletted édesdeden fekszem
Az időnk oly sok és végtelen

Már nincs, mi Tőled elszakít
Hallgatom,csak hosszú órákig
A kis szíved hogyan dolgozik
Mert szerelmem örökké boldogít

Majd kicsit, lopva én otthagyom
Csókom édes ízét a Te ajkadon
Kis édes mosoly lesz arcodon
E gyönyörű,szép, édes hajnalon.

Szeretem az erdőt,a szívügyem
Ó-fák szeressétek a kedvesem
Tudom, elhagy majd egy napon
Minden tévedésem én igazolom

Teljessége hitelét "Ő"tőle kapom
Ó-fák leveleitek lehull egy napon
Talán én is,a vágyaim elhullatom
De folyvást, csak Őbenne bízom

Fák a leveleitek, már lehullanak
Az ágaitok,már téli álmot alusznak
Tőlem most kicsit elbúcsúznak
Olyan szomorú, ó ez a gondolat

De bízom benne, egy új fordulat
Majd magával hozza, az újat
Mikor, majd ágaitok kihajtanak
A leveleitek,csak burjánzanak

Talán köztük lesz, ki lemarad
Az ágaitok, tán néha elhalnak
Gondolom,tán mi is így volnánk
Lesznek, kik most lemaradnak

Újak frissen és, élőn kihajtanak
Vajon, ők akik, most lemaradnak
Talán messze kerülnek az újnak?
Vagy, már örökre le is maradnak?

Mostanában.. ,talán más a nap
Gondolom, lett.. talán az éjszaka
Úgy érzem,tán mások is hívnak
A dalok is,tán másképp szólnak

Már mások,már a jó gondolatok
Talán,már én is más vagyok??
Azt hiszem, Te is megváltoztál
Mindenre tán másképp reagáltál

Most,én újra csak,úgy remélek
Gondolatban a hitem visszatér
Itt érzem, most az ereimben
Szerelmed,majd újra visszatér

A nagy sötétből, úgy hirtelen
Újra a gyönyörű napfénybe ér
Ahogy azt, én újra remélem
Mert most újra lehajoltál értem

Ezt érzem és,tudom,a szerető
Csodás kis szemedbe néztem
Fogom érzem,érinteni vélem
A csodálatos,bársonyos kézben

Csakis az én kis kezem érzem
Te vagy az én minden reményem
A világom és az én mindenem
Amit én mindig is így képzeltem!

Ha az igaz szerelem a rózsa
Had legyek,már rajta én levél
Az életünk együtt,majd nőne
Az oly szomorú,bús időben

A rét,szép és virágos mezők
Oly szomorú bánat,édes erő
Ha most a szerelem, a,rózsa
Had legyek én a levél rajta

Ha vers volnék, én a dalban
És, így a szerelem a dallam
Az énekben egyesülhetnénk
Mindig ajkadon üdvözölnék

S,a csók csattogó madárhad
Majd, tán az eső is alábbhagy
Ha én vers volnék a dalban
Lenne a, szerelem a dallam.

Szavak, őket a véletlen ide hozta
Betoppanásukat tán meghatározta
A szép pillanatokat a, légyottokat
Az öleléseket hozta és,igen azokat

Az egymásra találásokat hozta
Talán megjósolhatatlanul adta
Akik éppen ott,akkor betoppantak
Vagy az észrevétlen pillanatokat

Úgy nem is terveztük meg azokat
Csak úgy jöttek itt úgy átrajzolva
Így saját életünket ez-ez alakítja
A boldogságunk sem igazán csak

Nem, úgy talán megtörténik,tudja
Ezt mindenki,így csak tán hagyja
Mert a szerelem,igazán így akarja
És az igaz ember ezt így hagyja.

Úgy, csak simogatnál engem
Mint a szél egy fázós reggelen
Némán az alkonyon, reggelen
A kis öleléseddel melegítenél?

Ha majd a szívemen átoson
A nagy mély bánat oly nagyon
Én mellettem itt állnál vajon
Védenél,esőben vagy szélben

Vajon újra játszanád az életed
Ha, tán teher lennék válladon
Netán, kelnél át nagy vizeken
Vagy hatalmas szakadékon?

Vagy talán vinnél a hátadon
Ha majd, lábam nem visz el
Ha az időm nem ad kegyelmet
Vajon látnál-el szépnek újra?

Ha a lábam, már nem bírja
Ha a fények,már kihúnynak
Már nem-nem igazán égnek
Az én szememből,már nem

Már,talán nemigazán égnek
Vajon, engednél-e engem el
Ha engem repítene el a szél
Engednél engem,csak úgy el?

Mikor az én életem lábad elé
Csak úgy,vesztve eléd odadől
Akkor vajon fognád a kezem
A kezeden múlna az életem?

Fognád kezem,ha nem mennék
Vajon látnád-e az én lelkemet
Igen, tudnád,hogy mit is tegyél
A halál elöl vajon,Te elrejtenél?