Szeretem az erdőt,a szívügyem
Ó-fák szeressétek a kedvesem
Tudom, elhagy majd egy napon
Minden tévedésem én igazolom

Teljessége hitelét "Ő"tőle kapom
Ó-fák leveleitek lehull egy napon
Talán én is,a vágyaim elhullatom
De folyvást, csak Őbenne bízom

Fák a leveleitek, már lehullanak
Az ágaitok,már téli álmot alusznak
Tőlem most kicsit elbúcsúznak
Olyan szomorú, ó ez a gondolat

De bízom benne, egy új fordulat
Majd magával hozza, az újat
Mikor, majd ágaitok kihajtanak
A leveleitek,csak burjánzanak

Talán köztük lesz, ki lemarad
Az ágaitok, tán néha elhalnak
Gondolom,tán mi is így volnánk
Lesznek, kik most lemaradnak

Újak frissen és, élőn kihajtanak
Vajon, ők akik, most lemaradnak
Talán messze kerülnek az újnak?
Vagy, már örökre le is maradnak?