Te vagy az, ki kutatsz itt a szívemben
Imádom e szép fényt,kis szemedben
Megvetem én a furcsákat lelkedben
Vagy a kis ravasz szép szemedben

Tőled, én talán úgy sohasem félek
Jaj, de oly hamiskás is ez a lélek
Mégis lelkem, viharos és tán félek
De nekem azért is kell ez a lélek

Nagyon,is őrülten harcolok Érted
A szívem mindig Téged felidézett
Talán nélküled, nem is, nem élek
Még nem is értem ezt az egészet.