Talán sokáig csak,úgy vártam
Túl sok időt,csak el pazaroltam
Míg majd,észreveszed magad
Az időm, talán Neked oly drága

Az idő,mit Rád oly boldogan
Önfeledten úgy csak áldoztam
Drága időd, oly emberre van
A túl sok időd,mint az olyan

Talán ó nem is kéne, majd
Drága idődet elpazarolnod
Ki,talán neked, percet sem ad
Az értékes, szép dolgaidat

Soha nem-nem értékeli majd
Életedet,olyan szép dolgaidat
Talán nem-nem is bíznád
Az Ő kénye és kedve iránt

Mit csak Ő szeretne,csak kivált
Nehéz megtartani, ezt Ő iránt
Mit is kéne,hát tenned, netán
Mit tán Ő valaha is tán kívánt.

Gondolom ,semmit ő iránt
Mert, nem érdemli azt kivált
Ki nem tisztel egyéb iránt
Nem érdemli,meg ezt kivált.