Ha munkámtól kimerülve
Párnámra hajtom fejem
Lelkemre, mintha galamb ülne
És a Te édes képed megjelen!
Fényes álmaim, mind a Tiéid
Azokat mind Neked adom
Álmodja, bár a lelkem végig
Selyem párnán, vagy kőpadon!

Mindig álmodom,szép szemeddel
S közben karod, lágyan átölel
De virrad, újra itt már a hajnal
Varázsos kép,hát búcsúzni kell!
Elűznek, mint a nap az égről
A szépen fénylő hajnalcsillagot
Így már a fájdalom nagy terhétől
Napestig,csak összeroskadok..!

Lehet Neked egy este volt
De nekem maga az álom
Ahogy megérintetted kezem
Újra és újra arra vágyom!

Lágyan símogattad vállam
Mint finom, lágy szellő a fákat
Édes csókokat hintettél arcomra
Olyan volt, mint maga a csoda!

Kedvesen magadhoz öleltél
Mint kis gyermek a mackóját
Olyan jó volt Téged érezni
Hallani kis szíved dobbanását

Még azóta sem éreztelek
Ily nagyon közel magamhoz
El sem tudod talán képzelni
Mennyire, mily nagyon hiányzol!

Nem volt már fiatal az este
Lelkünk egymást kereste
Szemünk a test mélyére látott
Kitagadtuk magunkból a világot

Örvénylett, vibrált a levegő
Vonzott és taszított, egy végtelen erő
Lángolt lelkünk, vágyúnk égetett
Magúnkban éreztünk, izzó fényeket

Lassan eggyé olvadt testünk
Ez volt, mit oly rég kerestünk
Ölelni,csak ölelni akartunk egyre
Vágytúnk kettőből eggyé vált testre

Magunkba olvasztva a végtelent
Zártunk szeretet borukba éveket
Kavargó, izzó gömbbé váltunk hirtelen
Lebegtünk,forogtunk szivárvány színeken

Hittük azt, sosem lesz majd vége
Lassan az est elúszott, már az éjbe
Később, majd a reggel ránk köszöntött
Elhozva az éltető csupa fényözönt..!

Összeszedem bátorságom, hogy odalépjek hozzád
Kimondom a szót, mely megsúgja szívem titkát
Meg hallhatod, majd belülről azt a dobbanást
Ami elárulja, hogy mindig gondolok Rád
Kimondom a szót, melyet még nehéz kiejteni
Utána már sosem fogok könnyeket ejteni
Hozzád bújva elfelejtem,nélküled töltött éveket
Kimondom a szót, rájössz mi is az én érzésem
Átölellek, megcsókollak, s elmúlik minden bánat
Te lehet csodálkozol, hogy ez az én vágyam
De újra és újra kimondom-e szép szót
Hidd el Édesem csakis Neked szépen szól
Kimondom,melyet oly sokáig magamban tartottam
Vedd észre Tiéd a szívem,mit oly soká ápolgattam
A szó, hogy szeretlek, csak Neked szólhat
Szívemnek napról napra egyre fontosabb vagy
Kimondom a szót Te is boldogabb lehetsz
Elárulja mindezt, szép szerelmes szemed
Most már Te is lágyan, bátran átölelhetsz
Nem félhetsz, ha kimondom a szót"Szeretlek"

Jó éjt és álmodj szépeket
Vidám és kellemes képeket
Szerelmet, szép életet
Csodával teli termeket

Vagy mit nagyon vársz
Ha útelágazásnál jársz
Igaz szerelmet, s utat
Tudással teli kutat

Mindent ami szép és jó
Fenyőkkel övezett tó
Lágy frissen hullott hó
Néhány igaz, tiszta szó!

"Titok"
Kívánlak, mint dal a csendet
Melyben végre megpihenhet
Mint tenger az ölelő partot
Mely korallzátonyt alkot
Mint nappal az éjszakát
Ő meg az ébredés hajnalát
Mint hajnal a csillagot
Mert az én egemen Te ragyogsz!