Ölelés...
Nem volt már fiatal az este
Lelkünk egymást kereste
Szemünk a test mélyére látott
Kitagadtuk magunkból a világot
Örvénylett, vibrált a levegő
Vonzott és taszított, egy végtelen erő
Lángolt lelkünk, vágyúnk égetett
Magúnkban éreztünk, izzó fényeket
Lassan eggyé olvadt testünk
Ez volt, mit oly rég kerestünk
Ölelni,csak ölelni akartunk egyre
Vágytúnk kettőből eggyé vált testre
Magunkba olvasztva a végtelent
Zártunk szeretet borukba éveket
Kavargó, izzó gömbbé váltunk hirtelen
Lebegtünk,forogtunk szivárvány színeken
Hittük azt, sosem lesz majd vége
Lassan az est elúszott, már az éjbe
Később, majd a reggel ránk köszöntött
Elhozva az éltető csupa fényözönt..!