Lelkem húrjain
Finom ujjaid
Úgy suhannak át
Mint szabad madár
Ki nemismer határt
Nem köt más ide
Csak a szerelem
S várom mikor nyújtod
Felém újra kezed
Majd megragadom
Az erős karodat
S epedve vágyom
Látni arcodat
Ha azt meglátom
Többé nem vágyom
Már másra semmire
És lelkem húrjain
Megszólal, már végre
A mennyei lágy zene!

Nincs semmim, mégis gazdag vagyok
Mert enyém a végtelen kék színű ég
Melyből kék szemed rám ragyog
Felidézve a tiszta tenger kék színét
Enyém a napfény is, mi rám ragyog
Sugárkezével forrón,szorosan átölel
Bearanyozva minden újabb napom
Hisz minden nap új reménnyel jön el
Enyém a hold is, mely lopva rám nevet
Álmokat hozó, sápadt éjeken
Amikor halkan suttogom a Te neved
S karodban ringatsz álomréteken..!

Szerelmedért feladnám mindenemet
Az életem, s agyam minden gondolatát
Képzeletem édes tartományát
Eltépném lelkemet szerelmedért
Szerelmedért, fa lennék bérc tetején
Felölteném zöld lombozatját
Eltűrném, villám, vész haragját
Meghalnék, minden év telén szerelmedét
Szerelmedért lennék bérc nyomta kő
Ott égnék, föld alatti lággal
Kihalhatatlan fájdalommal
Némán szenvednék a Te szerelmedért
Szerelmedért eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném
Dicsőbb reménnyel ékesíteném
S örömmel nyújtanám,Neked szerelmedért!