Szeretni lehet sok féleképp
Mint barátot, mint anya gyermekét
Lehet, fájón, forrón, egy életen át
Dúdolva emlékek, álmok sóhaját
Szavakkal, némán, elmondhatatlan
A vágy, édeskeserű, kibírhatatlan
Felfoghatatlan fájó érzés a szerelem
Az éj leplével,ha gyengéden rádhajol
Puha párnád,mint szeretőd átkarol
Lehunyt szemedben,álmok suhannak
Ajkadon alszik a kedves mosolya
Ezzel az álommal a boldogság megtalál
A bánat, sírás nagyon messze elrobog
De sajnos, most ez csak egy álom
Érkezésed, igazán oly nagyon várom
Hogy végre álmom valóra válljon..!

Lelkünk szabadon száll
Ajkunk egymásra vár
Szívünk igaz hangját
Érzéseink táplálják
Minden közös perc
Egyre érzékibbé tesz
Kezed kezemhez ér
Bőröd a hajnali fényben
Oly bársonyosnak érzem
Mint mézédes ajkad,
Egy szép nyári éjjelen
A csillageső, csak miénk
A közös kívánságunk,
Még az éjjel valóra válik
Érzésünk mindenhol ott van,
Csak a szív útját kell követni!

Szeretlek, mert oly szép a szemed
Hol nappal van, hol az ragyog
Igy lelkemben soha nincs bánat
Veled én így boldog vagyok..!
Szeretlek,mert fölfoghatatlan vagy
Bűvös, bályos fátyol föd el...
Szeretlek, mert olyan titok vagy
Amiben mindig hinni kell...
Szeretlek...bár el nemérlek
Téged látlak, már mindenütt
Fűben,virágban,harmatban
Amelyre az Isten napja rásüt
Téged szeretlek, én imádlak
Egyetlen, másnélküli vagy!
Ó engedd el, mi bűnöm van!
Tekintsd bennem, azt mi jó!
Szeretlek én, hiszlek, reméllek
De Te büntetsz, most engemet
Mert a szemednek hiszek, tűrök,
Mert meglátod egyszer mennyemet!!!

Mikor fáradt vagy hunyd le szemed
És én máris ott vagyok Veled
A homlokodra csókot lehelek
Símítom két fáradt kezedet
Hozzád bújok, némán szeretlek
Teljes lelkemmel körbeveszlek
Az álmodat vigyázom, ébren
Hogy legalább akkor légy velem
Csak ölellek, némán szeretve
Csak csendben,halkan pihegve
Hogy semmi fel ne ébresszen
Az álmod, nehogy elvesszen..!

"Titok"
Mi egymáshoz illünk,
Mint holdhoz a csillagok
Mint a lemenő nap fénye,
A szellős tóparton...
Mint virághoz a szirma,
Vagy ághoz a levél,
Örömhöz a bánat,
Vagy a vágyhoz a remény
Mint kötelék, mi összetart
Ez a szerelem, maga egy harc!

Hajnal van és én Rólad álmodom
Messze vagy,nem az én ágyamon
Repül egy gondolat,puha szárnyakon
Forró ajkad mikor lesz ajkamon
Repül egy gondolat puha szárnyakon
Fejem mikor pihenhet, majd válladon

Hajnal van és én Rólad álmodom
Erős kezed érzem a vállamon
Forró szád itt van ajkamon
Itt vagy velem, érezlek ágyamon
Vagy...talán csak ezt álmodom..?
Vagy..lehet nem is álmodom..?

Hajnal van és én rólad álmodom
Érzi szívem, és tudja tudatom
Mindig Veled oly szépet álmodom
Hiányod átjár, s marad a fájdalom
Vagy csak az édes, jó vágyálom
Hogy itt vagy,érezlek ágyamon!

Az ész tudja, ám szavát a szív elnyomja
Nagy lendülettel, csak belerohanna
Selymesek a szavak, lágyan símogatnak
Hívogatnak,oly kedvesen marasztalnak
Ám lendületemben, hirtelen megtorpanok
A sok csalódás,min nehezen már túl vagyok
Persze vágyom az édeni boldogságra
A felejthetetlen pillanatokra-órákra
Bár nem vagyok festő, de megteszem
Festem,szinezem, vászonra viszem

Az élet nagy, hatalmas vásznára
Formázom, szívem szivárvány színeivel
Alkotom driszkéten álmaim képeivel
Az égre bárcsak-bárcsak felírhatnám
Arany tollal gyönyörű szép betűkkel
A Te kedves, drága gyönyörű neved..!
És még szeretnék valamit irni Neked..!
Talán a ma még kimondhatatlant...
Élni, halni ÖRÖKKÉ csak VELED !!!

Éreztél már vágyat, őrjítőt
Ittál már mámort, szédítőt
Hangod remegett, már kéjtől
És most, mégis félsz az éjtől
A magány, majd megkínoz
Jobban mint bámi más
Megfolyt ez a kegyetlen
Visszatérő vágyakozás..!

Menekülnél, már futnál
De mégis maradsz az útnál
Könnyek közt álmodol
Sírva, remegve suttogol
Mert Te ölelni akarsz..!
Ezt nemlehet,felejtsd el
Hogy másként is lehet
Töröld le, ne lássák könnyedet!

Sosem lehet enyém,kedves lényed
De ha belehalok is szeretlek Téged
Fáj a valóság, könnyezik szemem
Csak arra vágyom, fogd a kezem
Sötét utcákon,most egyedül sétálok
Egyetlen csókod, mire én vágyok
Mikor éjszakánként,én aludni térek
Sír a lelkem, belül,még Veled érzek

Csak egy kedves arc,egy gondolat
Kedves, szép, gyönyörű szavak
Csak ennyi maradt meg belőled
Semmit nem hallok, már felőled
Egyetlen óhalyom, annyi csüpán
Amit nekem szánsz, őszintén kivánd
Legyen jóban, örömben gazdag minden
Szívem kapuja, Neked mindig nyitva lészen!

Eggyetlen álom volt csupán
Csak eggyetlen izzasztó kéjes éj
Csak egy kis rövidke esély
És egy feltámadt szenvedély
Meséket húzott magára...
Az a...relytélyes éjszaka
Vonaglott, békjózott a test...
És a kötél, már nem laza
Csillagok fénylenek
Rabbá vált testeden
Elmaradt a józanság
Nem győzhet az értelem
Csak feszül a húr...
Izzik a vágytól a vér
Ural, már az ösztön...
Elvesz, és nem kér..!

Nézz rám,kérlek amíg itt vagyok
Ne fordulj el, ne mondd,hogy nem
Az elfolytott vágy megöl, eltemet
Nem igérek hazug, csalfa csókokat
Nem rajzolok Neked szóvirágokat
Csak megérintelek, ha engeded..
A pillanat nagyon is törékeny, még
Az idő sodró örvénye, már elért...
De mi ketten itt maradtunk
És néma nehéz harcot vívunk
A csodaszép, igaz szerelemért
Láss..! Állarc létem mögé..!
Ne riasszon el,rejtett létem
Talán eggyetlen titka sem
Ne hidd azt, hogy rossz vagyok
Azt sem hidd, hogy jó vagyok
Hiszen most szeretni tanít...
A sok-sok ki nem mondott szó
Hagyd, hogy tekintetem varázsa
Átváltoztasson, engedd, hogy
A képzelet velem szárnyalljon
Nézz rám, míg itt vagyok..!
Nem tudom meddig maradok
De látsd elhoztam Neked az,
Eggyetlen pillanatba rejtett
Gyönyörű, csodás végtelent !