Éreztél már vágyat, őrjítőt
Ittál már mámort, szédítőt
Hangod remegett, már kéjtől
És most, mégis félsz az éjtől
A magány, majd megkínoz
Jobban mint bámi más
Megfolyt ez a kegyetlen
Visszatérő vágyakozás..!

Menekülnél, már futnál
De mégis maradsz az útnál
Könnyek közt álmodol
Sírva, remegve suttogol
Mert Te ölelni akarsz..!
Ezt nemlehet,felejtsd el
Hogy másként is lehet
Töröld le, ne lássák könnyedet!