Nézz rám,kérlek amíg itt vagyok
Ne fordulj el, ne mondd,hogy nem
Az elfolytott vágy megöl, eltemet
Nem igérek hazug, csalfa csókokat
Nem rajzolok Neked szóvirágokat
Csak megérintelek, ha engeded..
A pillanat nagyon is törékeny, még
Az idő sodró örvénye, már elért...
De mi ketten itt maradtunk
És néma nehéz harcot vívunk
A csodaszép, igaz szerelemért
Láss..! Állarc létem mögé..!
Ne riasszon el,rejtett létem
Talán eggyetlen titka sem
Ne hidd azt, hogy rossz vagyok
Azt sem hidd, hogy jó vagyok
Hiszen most szeretni tanít...
A sok-sok ki nem mondott szó
Hagyd, hogy tekintetem varázsa
Átváltoztasson, engedd, hogy
A képzelet velem szárnyalljon
Nézz rám, míg itt vagyok..!
Nem tudom meddig maradok
De látsd elhoztam Neked az,
Eggyetlen pillanatba rejtett
Gyönyörű, csodás végtelent !