Úgyérzem, énekem télen is
A meleg napsütést jelented
Olyan távoli is vagy és hideg
Máskor meleget, örömet adó
Úgy igazán, csak nekem való

Itt érezlek, mégsem értelek
Mik is ezek a nehéz érzések
Tőled várok, én szép tavaszt
Vele a sok, ragyogó virágot
Ha elmúlik majd ez a zord tél

Mégia csak így szeretném tenni
A Te kis szíved mély erdelyében
Egy kismadár szeretnék én lenni
Ő aki ugyanis, még a télben él
Sokszor éhezik, de csak remél!

Hisz.. abban, hogy ez változik
Tudja bizakodva-bízva mondja
Majd repkedve,boldogan hirdeti
A hihetetlenül, csodás tavaszt!

Ahol, többé nem szomorkodunk
A gyönyörű nyarat,hol nem sírunk
Mert a könnyek, jéggé fagynak
Hegyes jégcsapokká alakulnak
Mivel, örökre megöljük egymást!

Minden oly gyorsan változott
A bizalmatlanság üldözött
Minden egyes remény-képzelet
Most nagy kudarcba ütközött

A csalódás döntött így romba
A fájdalom váltotta kibelőlem
A lelkem nincs ilyenhez szokva
Most... sérült, a büszke énem

Ha mindig nyitottan, őszintén
Egyes dolgokról,Te beszélnél
Csakis az igazságnak szintjén
A tényekre is rádöbbentenél

Talán, megismerném a hibáid
A csalfa, hamis lépéseidet
Így tán lehullana a koronád
Mely most is még fejed ékesíti!

Valamikor azt mondtad
Olyan utat járunk majd
Hol a mi boldogságunkat
Soha sem szakítja bánat

Mondd, most mivé legyek?
Ha a volt... boldogságom
Ő, maga töri össze lelkemet
Boldog így hogy is lehetek?

Könycsepp folyik arcomon
Szomorúan nézek, vágyódom
Csak a fájdalomra gondolok
Mit okoztál, azon a napon

Sírok, magamban üldögélek
Azt csodálom, hogy még élek
Hiába már, hiszel a reményben
Boldogság, csak fenn az égben.

Most, te itt vagy mellettem
De máshol jársz, hisz látom
Úgy a lelkeddel, önfeledten
Képzeleted, már mást imádott

Szemed, benne a szememben
Most, mégsem engem látsz
Hiszed és ringassz a hitedben
Ahelyett, hogy engem ringatnál

Te most, itt vagy mellettem
Pedig, már réges rég elhagytál
Más lelkét áhítod te mostmár
Úgygondolom, már megcsaltál.

Hányszor volt, hogy elkerülted
Az egyszerű, szerény virágot
Netán az út szélén észrevétlen
Pedig ő csak szerényen, igazán
Szretni, nem pompázni vágyott

Miközben te fáradhatatlanul
Kergetted vad, rajongó vággyal
A büszke,szines élhetetlen rózsát
Míg, ők balga és színes álmodat
Hideg könnyel szerte szórták

Csak akkor szólt szívedben újra
Valami nehéz, kínzó lelki vád
Mikor, már a megvetett virág
Más keblén, boldogan virulva
Szánó mosollyal nézett le terád.

Ha most nem, utána már késő lesz
Így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen kis nap maradt, csak hátra
Még talán kiragadhatsz, fölkaphatsz

Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás
Egy utolsó sóhaj Feléd, egészen Tiéd
Látod most gazdagodtál,megélhetted
Megmenthetsz a pokolból egy életet

De vigyázz!!! Csak percek maradtak
Az örökben, pillanatokká töpörödnek
Ennyi és egy hajszál sem marad tőlem
Segits kérlek!!!Tudod nagyon szeretlek.

Szót csak,ha megengedsz nekem
Elmesélem Neked a történetem
Elmondanám, mi is a jó énnekem
Meg miért is kellene, légy velem
Most picinyke könyvem kinyitom
S ezt mindd a tollammal leírom

Leírom,mert végtelenül szeretlek
Pont miért is Téged kedvellek...?
Szeretem szép, igéző szemedet
A kedves, lágy,meleg kis kezedet
Szeretem derűs mosollyal arcodat
Én csak Teérted élek-halok meg!

Szeretem ahogyan reggel ébredsz
Szemedből törlöd a kedves álmod
Ez mindd, talán így kevés is lenne
Ha nem ölelhetném a Boldogságod
Csókolhatnám, lágyan ívelő szádat
Együtt szeretem így Veled a világot!

Jaj, rámtalált a.." szívörvény"
Most, igen ha nem láthatlak
Az utamat már csak egyedül
Vagy, ha nem is érinthetlek
Én Nélküled árván járom már
Már a hangodat sem hallom
Lassan, tétován emlékezem
Talán most, nem is vagyok?
Hisz nélküled nem is lehetek
A nagy világban tán elveszek

Mikor féltően fogtad a kezem
Kivezettél a sötétből engem
Felemeltél magadhoz,s öleltél
A két karod közt őrizted meg
Apró darabokra tört szívemet
Talán...tudom, hogy késő ez
Itt állok most egyedül nélküled
Hiányzik belőlem... egy darab
Nélküled kínok közt szenvedek
Teljesen összetörted lelkemet

Ó Istenem,,, én most elveszek
Ha már soha Rád nem lelhetek
Csak várok...,még sehol senki
Egyáltalán mást én...tehetek?
Kicsi szívem, rég rabul ejtetted
Mostmár,soha el sem engedlek
Teljesen bennem élsz,ez lettem
Míg tán az én létem el nem vész
Mindig is hiányollak mindenben
A hiányoddal élsz az életemben!

Sok-sok kis csillag ragyogott az égen
Választottam egyet, s láttalak fényében
Rád gondoltam,s szívem beleremegett
Tudtam, Tőled jött-e szerelmes üzenet
Mely oly boldoggá tette az én lelkemet

Vissza küldtem, szívem dobbanását
Majd ezernyi szép érzés hatotta át
Oly finom, kis édes csókjaidnak íze
Az ajkamon, még most is harmatoz
Még most is mílyen boldog vagyok

Igen tudtam, hogy Te is ezt akarod
Úgy, lágyan átöleltél, meg is csókoltál
S a fülembe súgtad kedvesen-e dalt
Kedvesem, én szeretlek egy életen át
Gyönyörű, szép álmokat jó éjszakát.

Benned vajon, lakik-e csoda?
Ebben hinned kell minden nap
Ne hagyd, hogy bárki mondja
A mindenségnél kevesebb vagy
Titkod, csak egyedül Te tudhatod
A szíved mélyén lakó igazságot
Ami, felszárítja a bús könnyeket
Meleg otthonná varázsol életeket
Ne vár!!!, Szórd szét magvad!!!
A zord felhők közt, Te légy a nap
Mely nekünk-e földet beragyogja
Vidáman, mosollyal körbefogja!!!