Hányszor volt, hogy elkerülted
Az egyszerű, szerény virágot
Netán az út szélén észrevétlen
Pedig ő csak szerényen, igazán
Szretni, nem pompázni vágyott

Miközben te fáradhatatlanul
Kergetted vad, rajongó vággyal
A büszke,szines élhetetlen rózsát
Míg, ők balga és színes álmodat
Hideg könnyel szerte szórták

Csak akkor szólt szívedben újra
Valami nehéz, kínzó lelki vád
Mikor, már a megvetett virág
Más keblén, boldogan virulva
Szánó mosollyal nézett le terád.