Én egy pillangót kergetek
Azóta, mióta csak élek
Talán, nem figyelek már
Mikor-hová, merre lépek

A pillangó messze elrepül
Egyszer, tán mégis előkerül
Talán nem lessz az enyém
Mégi csak-csak szaladok

Az idők során, már... egyre
Fáradtan lassabban haladok
Most körülöttem az emberek
Csak úgy néznek rám furcsán

Én meg, egyre csak futok
Mindig, csak-csak szaladok
Lehet, elérem arra gondolok
Csak futok, az álmaim után.