Nincs kandallónk,de ha lenne
Kandallótűz égne benne
A kandallótűz piros lángja
Villózna a nagyszobában

S hogy élvezzük illatát
Mindenféle jó fajta fát
Tűzbe dobnánk, rajta hát
Elfogyott,ócskaságot,lim lomot

S mikor, már semmi nincs
Maradna tán egyetlen kincs
A kandalló jó kis melege
Mit-e verssel gyújtanék be

Párkányon a vörös rózsák
Állnának, mint örök strázsák
Mosolyodnak, bűvkörének
A szép szemed tükrének
Csak-csak velem örülnének..!

Most elmesélem, mit jelent
Mikor Te itt vagy velem,nekem
Ünneppé teszed hétköznapom
A nálam felejtett kis mosolyod
Kedves, szép titkai nyomán
A csodás életvirágok kinyílnak!
Tűnik a köd, oszlik a homály
Hát ezek vagyunk ketten babám
A közös perceknek koldúsai
Fohász téglákból épített falai köré

Lehullanak a remény magvai
Mert minden pillanat ajándék!
Friss és üde csomagolásban
Emlékesélyként zsebretéve, vár
Csendben, mozdulatlan, szelíden
Csak őszintén mosollyal símogat
Tiéd a kis percnyi merítés ideje
Ez mindig csak rajtad múlik..!
Mellyel Te a szeretetkútból
Mennyi sokat kóstolhatsz..!