Nézd meg a hold szemét
Megleled szemem tükrét
Dal szól az éjszakában
Édes nászdal ez nekem
A Te kis lelkedhez bújva
Szívbéli szót játszva lejt
S lágyan húrokat penget
Ringat-e csendes dallam

Ebben a mély nyugalomban
Érzékien símogat az élet
Nincs elválás, vagy kétség
Nincs a végtelen sötétség
Neked őrzöm meg-e fényt
Nincs már tűnékeny tavasz
Csak a megigért szép holnap
Az érintés mosolyog szelíden

Olvadt gyönyörtől felébred
A nagy szerelmünk szomja
Ó nézed már a nap szemét
S benne, én íriszem mélyét
Egymásba sírúnk és nevetünk
Hitünket nappalnak jelentve
Csendünket féltjük, érezzük,
Könnyeinket tanunak hívjuk
Egymást, tenyerünkből olvassuk!

A törékeny ég alatt
Vízcseppet símogat
Természet fényhatása
Míg szép imát csendít
A viruló harangvirág
Pipacsmezővé hanvad
Most hullámölelésed
Időtlenséget rabolva
Bíborpalást vöröset
Ragyog langyos szélben
Csomagolt virágillatod
Gyönyörű ékszert fon
A gyűrűs ujjamra.....!

Ha erdőben jársz
Nyitsd ki a szíved
Kanyargó ösvényén
Engedd szárnyalni hited
Hagyd, hogy az ágak
Hajadhoz érjenek
Vagy a kis mohák
Érintsék a kezed!

Ha erdőben jársz
Lélegezz mélyen
Szívedbe vad félelem
Soha be ne férjen
Hagyd a selymes fű
Virágot hordozzon
Szemedbe büszke fény
Kis könnyekké omoljon!

Ha erdőben jársz
Állj meg egy percre
Mert minden lépted
Oly nagyon kereste
Telepedj meg hűen
A mélyzöld takaróján
Had ölelje meg lelked
Mindörökre és némán!

Egy.....Nő vagyok
Ki félve ébredez
Kinek lelkében él
Lágyan szomorú nesz
A sok-sok pillanat
Nemes pirkadat, mit
Két kezével ringat a nap
Csak egy nő vagyok én
Egy szerelmes vallomás
Ki melletted merengett
Szivednek nem-nem más!
A megtalált vágyadnak
Egy igaz őszinte társ!
Nő vagyok!Féltésben megadó
Tiltó, nemes hangodban
Egy elhagyott, kósza szó
Ölelt két karod közt
A Te szerelmed nélkül
Csak egy...haldokló..!

Vagyok aki vagyok
Állat az emberben
Ember az Istenben
Isten az emberben
Vagyok világ közepe
Legkissebb porszeme
Vagyok fény és árnyék
Ugyanaz de másképp
Vagyok én önző tudat
Egy esendő kis testben
Vagyok hibát halmozó
Szép új szeretetcsomag
Ki járja a hosszú utat
Vagyok én aki vagyok
Talán valaki vagyok..!

Ha engem majd átölelsz
És én, Téged átölellek
Akkor, ketten a világtól
Már nagyon távol leszünk
Ölelésnyi, csodás térben
Szememmel-szemednek
Kezemmel-kezednek
Majd had mondjam el
Kérlek először csak én
Mert ezért születtem
Tanultam meg beszélni
Ezért tudtam remélni
Kérlek...engedd meg
Először had mondjam én
Hogy nagyon szeretlek
Te vagy nekem a nap
Az én szép napsugaram
Ez a szerelem, már örök
De jó, hogy örökké tart!!!

Előttem arcod, mosolyod látom
Hallom nevetésed,érzem illatod
Érintésed érzem, fogom kezed
Járásod látom, hallom léptedet
Álmok,vágyak játszanak velem
Sok édes kép, millió gyötrelem
Az emlékek, itt vannak velem
Szívemben, már örökké élnek
A drága napok, hetek, s évek!

Mindörökre itt bennem égnek
A vérem a testem, mindenem
Az eszem az érzékeim, lelkem
Minden ami csak én voltam
S minden ami általad lettem
Csakis Neked köszönhetem
Te úgy tudsz igazán szeretni
Én... ngyon szeretlek szeretni
Nemtudom, már ezt nemtenni.

Egy éve, hogy ismerlek
Rabul ejtetted szívemet
Azóta is fogom kezedet
Vigyázom minden léptedet

Egy éve, hogy szeretlek
Bánom a múló perceket
Mikor, nem vagy velem
Lépteid neszét figyelem

Elsírtam a fájó könnyeket
Tudud a sok nap nélküled
Mikor a szemed mosolyog
Szívem hevesebben dobog

Tudom szívem Téged szeret
Mélyen őrzöm szerelmedet
Kérlek... légy mindig velem
Nélküled,már nincs is életem!

Talán egy virág vagyok csak
Most-már én mit is tegyek..?
Gondokni kell a szívemet
Virágot hozok Neked fényeset
Illatom tán betölti a testedet
Szavakkal öntözd, hát lelkemet
Ne bánts, ha a tövisem megleled

Símogass szemeddel,s ne feledd
Szirmaim kinyílnak, majd Veled
Marad a látvány,ha az éj közeleg
S ha más, kezével érintene meg
Félts-óvjj mert a virágod vagyok
Csakis Neked csakis a... Tied...!
Majd mikor az ősz is már közeleg
A széltől minden megremeg
Készíts téli ágyat, jó meleget!

Míg jő a tavasz, az édes kikelet
De addig is ápoljj, becézz, szeress!
Míg a vihar elmúlik a fergeteg
Mert virágzom akkor is majd Neked
Ha szívedet, fagy keményíti meg
Nézz rám, s pompámban megleled
Ha Te az élet szépségét keresed, s
Akkor maj a béke betölti lelkedet
Mert...aki a virágot szereti......
Rossz ember nemlehet.........!

Örülök, mert Te itt vagy
Hogy csak nekem vagy
Csakis az enyém vagy
Kisajátítani mégsem foglak
Szabadon szárnyalni hagylak

Járd hát az utad egyedül
De tudjad mindig legbelül
Hozzám mindig haza térhetsz
Nálam, úgy...ég Érted a lélek
Én nagyon szeretlek Téged!

Hát örülök, hogy mindig jössz
S tőlem soha el nem szöksz
Ha Te akarsz, maradj velem
S legyél a lángoló Kedvesem!
Mert így szép csak az életem..!