Nélküled a két szemem
Barnán meredt göröngyök
Bordáim közt örökké csak
A múlt percei dörömbölnek
Testemben gyökeret ver
Egy szomorú levelű fűz
Az én elporlott álmaim
Megnövelik nagy erőssé..!
Hogy majd levélkönnyeivel
Borítson rám szemfedelet
Mert helyem nem lelem
Hiányod nagyon fáj nekem
Ha majd ott állsz felettem
Hiányom lélekpárkányodra
Könyököl,talán elhiszed majd
Elhiszed, hogy szerettelek..!
Nincs tomboló vihar
Sem szívet szaggató
Emésztő indulatok
Csak szelíd szerelem
Te kellesz nekem!
Nincs tomboló vihar
Sem égig érő repítő
Vagy rémísztő kábulat
Csak szelíd szerelem
Így kellesz nekem!
Fogod a két kezem
Összebújsz kicsit velem
Derekam átfogod lágyan
Símogatón kedvesen
Csak lágyan, szelíden!!!
Ha engem akarsz látni
Szíved ahhoz ki kell tárni
Mert úgy érezni fogod
Hogy én szeretet vagyok
Ha engem akarsz látni
Gondjaidtól meg kell válni
Mert akkor tudni fogod
Hogy a szabadság vagyok
Ha engem akarsz látni
Neked a szépre kell vágyni
Mert akkor már látni fogod
Hogy én a művészet vagyok.
Itt állok előtted
Álarcok nélkül
Keresem a húrt
Melyet megpendítve
Lelkedhez érhetek
Itt állok előtted
Csak mozdulatlanul
Érinteni szeretnélek
Majd szólok hozzád
Áruld el, ki vagy Te?
Itt állok előtted
Lelked mágnesként
Vonzza a lelkemet
Hogyan hát..,hogy...
Közel vonj magadhoz
Itt állok most előtted
Lágy szellő hozta el
Hozzám-e kérésed
Hogy teremjek most itt
Mentselek meg Téged!
Lelkem kertjének csodaszép virága
Behunyt szemem sugárzó világa
A hold a nap, s égitestek hada
Angyalok mesés, szerelmes szava
Szép és jó, mionden gyökere
Éltető kis fák mézes levele
Az égen a csillag a földön lét
Termékeny mező, virágos rét
Melybe vezető út, ablak a szépre
Ajtó a házban, kilincs a kézben
Lángoló tűz egy heves szívben
Szapora csepp, a széles vízben
Te vagy mindaz,mit lelkem kiván
Kit szivem szeret, csodál árván
Te vagy az én nagy Istenem
Kit majd az elmém ablakainak
Zártával sem feledek,majd el..!
Hozzád szólok, fülem hallja
De szívem a csókodat akarja
Minden éjjel hozzád vágyom
Karjaid közt lenni egy álom
A csókod édes ízét itt érzem
Az ajkaimba,már belevéstem
Elemésztő vágy hajt engem
Éget belül, nem hagy élnem
Nélküled oly keserű életem
Veled mindig édes minden
Minden percben Rád gondolok
Veled tényleg boldog vagyok!!!
Csak... úgy nézlek
A távolból megidézlek
Láthatatlan festékkel
A falra festem arcod
S ha csak odapillantok
Látlak, s hallom hangod
Felidézlek, milyen volt
Ujjaid tenyerembe véve
Két kezed,derekamra téve
Átölelni, csak hozzád bújni
Mindent örökre Neked adni
Most újra megidézlek
Minden éjjel újra és újra
Örökké Hozzád bújva
Hisz Veled-benned élek
Mikor a szívembe nézek!
Olyan csodaszép kék az ég
Kékebb már nem is lehet
Nemtudom, ó...miért...
E csodaszép kék színről
Eszembe jut a Te szemed
Míg én ezen így tűnődöm
Mondd, hogy is...lehet..?
Hisz szemed színe is oly kék
Szélben lengő levelek közt
Rátalálok egy ismert mozdulatra
Istenem, hiszen ez.? Te vagy
A fü is, mely arcomat érinti
Arcomhoz érő, arcodat idézi
Na...és az izek...és az illatok?
Mind-mind csak Téged idéznek
S nem csak magam vagyok
Most már tudom és érzem
Lehetek én a folyó túlpartján
Vagy lehetek én akár innen
Nekem egyedül, Te létezel
Mert, Te vagy az én mindenem!
Két virág a szemed
Amint azt nyitogatod
Szempillád mögött
A Te "lélekablakod"
A lágy két kis kezed
Egy igazi égi fa ága
Finom esti kis szellő
A lépteid suhanása
Te a csillagok csillaga
A Te lényed varázsa
A szelíd szavaid színe
Az édes ajkad rózsája
Majd eljön az este is
Amint Te csukogatod
Édes szempilláid mögé
A kis szerelmes ablakod.
Mellkasod a párnám
Mindig boldog az óra
Mikor a fáradt fejem
Hajtom én nyugovóra
Édes szempilláid sűrű
Mint kerítés, garádicsok
Melyek mögött fénnyel
Labdáznak az angyalok
Arcod csupa nyugalom
Kis édes szerelmes tájad
A szád, egy szem meggyet
Termő mint meggyfa ága
Az egészben csak Igazi
Izgalmas szép kis csoda
Mikor ez a kis szerelem
Nyújtózkodik oda...!!!