Szürke, öreg nap a szürke égen
Ázott szárnyú pillangó az éjben
Fura fakó hold az éj sötétjében
Szomorú alvó fák kopár földön
Így éltem,hát én semmi színben
Egyszer egy nap a szürkeségben
Fény derengett sok ezer színben
A pillangó szárnyai megrebbentek
És a világ újra gyönyörű szép lett
A Te szemed szivárvány tüzében!
Nélküled egy végtelen folyó vagyok
Mit soha nem várnak tengerpartok
Mely tán soha nem ered sehonnan
S csak egyreő folyik-folyik céltalan
Nélküled képek nélküli látnok vagyok
Ki csak mereng, s nemlátja a képeket
Ki már elképzelni sem tudja az életet
Ha nemlehetek én Kedvesem veled..!
Van egy érzés ami,itt szívemben él
MiótaTéged ismerlek, mindig elkisér
Hiába keresnék erre szép szavakat
Oly kedves szó nincs mi kifejezné azt
Eme érzés velem van minden reggelen
S akkor is, ha éjjel Érted könnyezem
Mindig itt van belül velem, nem bánom
Mióta ezt érzem, minden percem álom
Van egy" személy", aki szivemben él
Te vagy az Életem, ki mindig kisérsz
Keresnék rá szavakat, de nemlehet
Ezért csak azt mondanám, szeretlek!!!
Talán háttal közeledek célomhoz
Hisz, közben feléd nyújtom karom
Hozd el nekem a tavaszt, cserébe
Én, összes szépségével bódítalak
Légy Te a nap, s én leszek a föld
Adj nekem fényt és vonzom léted
A kozmosz adjon,majd erőt, teret
Nem kell szólnod, keringek neked!
Bújj ide mellém Kedvesem
Mondd el minden bánatod
Könnyebb lesz,majd akkor
Mindezt talán megláthatod
Mondd el gondod és bajod
Kérlek modd el, és mesélj
Itt vagyok neked láthatod
Tőlem soha-soha ne félj..!
Van ki Téged mindig szeret
Mindig is figyel Rád nagyon
Hogy talán, szomorú leszel
Én ezt soha nem hagyom
Kérlek hát ne szomorkodj
Mert itt vagyok én Neked.!
Ne bántson, már semmi
Mert örökre fogom kezed!
Álmodni ébren, s igy örülni
Büszkén súgni a Te neved
Nézni hogy jössz már felém
Közben csak... álmodozni
Egy nyári csodás éjszakán
Ahogyan suttognak a fák
Vagy eső kopog ablakomon
Mindig csak Rád gondolni
Mindentől félteni és szeretni
A legnagyobb öröm a világon
Mindig is Téged szeretni..!
Vidám kis szemedbe nézni
Új csodás terveket szőni..!
Ó Kedvesem gondolni Rád
Olyan szép mint egy álom
Így, hát...Te vagy nekem
Egyetlen dolog, a világom!
Rád tiszta örömmel gondolni
Olyan mint a legszebb nyár
Úgy belesajdul a szivem
Hogy szinte ez igy már fáj
Ha Rád gondolok, hát igazán
Csakis, csak akkor élek,mert
Nekem Te vagy maga az élet!
Csak... én álltam mélán ott
Talán sok idő telt el, futott
Lenn a hideg, sötét utcán
Merengve néztem ablakod
Bár... erős akaratom volt
Tán, ha én azt elhagyom
Talán, csak finoman lépni
Ez... könnyebb lett volna
Majd talán tovább lépni...?
Mást és mégis újra szeretni?
Változtatni és... gondtalan?
Vártál és én Téged vártalak!
Te még talán,... hát nem...?
Én sem, nem adom magam
Leszek én majd a Te rabod
De...maradok,még lánctalan
Megtörök én, majd viharként
Talán tengerré is szelídülök
Nemtudok... feletted győzni
Hisz én a Te rabod vagyok!
De Te az én foglyom lettél..!
Én sem adom fel,hát magam
Immár mi együtt vagyunk
Veled boldogan örökre...!!!
Színtelen szinekbe öltözöm
Hangtalan suttogom szeretlek
Kezem, remegve nyúl feléd
Érzem, már soha nem feledlek
Itt vagyok, de mégis távol
Őrült szivem jár tőled távol
Úgyérzem soha nem feledlek
Te vagy fontos, én szeretlek!
Folytogat a levegő
Álmatlan az éjszakám
Csillagok hullanak,már
Nagyon vágyom Rád
Érinthetném arcodat
Érezném a kezedet
Levegőhöz kapkodok
Nem bírom Nélküled
Súlyosak a nappalok
Éjszaka, nem alszom
Folytogat a levegő
Tán megáll az idő
Karjaidba szaladnék
Szakits ki az időből
Vigyél, már el innen
Mert folyt a levegő..!
Az unott szürke házfalak
Füstös, nehéz nappalok
Menekülnék én el messze
Mondd Hozzád futhatok?
Most sápadt még a hold
Messze vannak a csillagok
Nem lesz szebb az éjszaka
Csak, ha Hozzád futhatok
Csak néma, üres tekintetü
Furcsa és törékany arcok
Hát kihez szólhatok még.?
Csak Tehozzád futhatok
Talán, lehet sokat akartam
És csak keveset kaphatok
De én a semmiből is adhatnék
Ha most én Hozzád futhatnék..!