Csak... én álltam mélán ott
Talán sok idő telt el, futott
Lenn a hideg, sötét utcán
Merengve néztem ablakod

Bár... erős akaratom volt
Tán, ha én azt elhagyom
Talán, csak finoman lépni
Ez... könnyebb lett volna

Majd talán tovább lépni...?
Mást és mégis újra szeretni?
Változtatni és... gondtalan?
Vártál és én Téged vártalak!

Te még talán,... hát nem...?
Én sem, nem adom magam
Leszek én majd a Te rabod
De...maradok,még lánctalan

Megtörök én, majd viharként
Talán tengerré is szelídülök
Nemtudok... feletted győzni
Hisz én a Te rabod vagyok!

De Te az én foglyom lettél..!
Én sem adom fel,hát magam
Immár mi együtt vagyunk
Veled boldogan örökre...!!!