A meleg kis kezedtől
Meleg lesz, kezem
Behunyt szemem mögött
Csak Terád mosolygok
A sűrű,leveles lombjától
Fáradt, nehéz fácska
Messze száll a szél hátán
A megsárgult, elszáradt
Őszi lehullott lombja
A meleg kis kezemtől
Meleg lesz a kezed
Ragyogó szemedben
Veszik el a testem
Finom símogató érzés
Repül, száll a szélben
Oly huncutul nevetve
Csak elmerül a vízben
Így a remény partján
Szép szemednek fénye
Engem mámorba úsztat!

Én... csak mindig azt hittem
Kék és,hogy ragyogó a tenger
S hogy rejtett aranyszemecskék
Kincsével van tele az ember
Hogy járva a tengert, szembe
Kell szállni merészen a széllel
S akkor a hajós csodákra lel
Mert az idő nagy titkokat érlel

Szálltam így, hát végtelen Feléd
A nagy hullámok taraja paskolt
Ég s víz határa s a tengerfenék
Derengett, messzi deres kis folt
Akkor tudtam meg, hogy csak
Néha és nagyritkán kék a tenger
Vagy, hogy üres és szürke még
Ha csillog is sokszor az ember

Láttam sok földet, hol nincs tó
Semmi csak por és rög, se folyó
Nincs aranyszem sem a porban
Melyben,ott gyúták az ember fiát
De tudtam, nincs szebb feladat
Mint vágyva előretörni és keresni
Felkutatni azt, hol rejlik az a mag
Mit, majd nagy szeretettel elvetni

Nagyon szeretni, kicsit gyűlölni
Lehessen látni, néha a szürke
Homályán átragyogó tengert is
S tudni,hogy tisztább öröm nincs
E szép és kerek, világunkban
A szépet-igazat a jót adjuk meg
Szeretni egymást, úgy lehet..
Ha... mindig ember az ember!!!

Úgy kéne futni
Futni, el messze
El a végtelenbe
Úgy kéne sírni
Sírni oly nagyon
Zúg a fájdalom
Úgy kéne hinni
Hinni egymásban
S bízni-e világban!

Most, épp itt ülök a teraszon
Bámulom Kedvenc csillagom
Nézem mert nagyon szeretem
S mert sok erőt ad énnekem

Képzeletem, már messze jár
Talán, sokszor Rád is talál
Azt képzelem:itt vagy velem
Fogod kezem, ölelsz engem

Puha,kicsi szád a számhoz ér
Egy kicsit tán, váratlanul is ér
Majd nagyon meglepődöm erre
Könny szökik, kis szemembe

Egyszer csak újra, megint
Szerelmes csillagomat látom
Gondolom, talán álmodom
Ez ilyen szép nem is lehet

Mely dolog úgy igazán valódi
Talán kár is benne úgy hinni
Inkább megyek, már aludni
Újra Veled szépeket álmodni.

A szív nem lehet úgy tiszta
Csak úgy a másiknál talán
Nemlehet úgy boldogabb
Egyetlen szív nemlehet teljes
Mert egy szív úgy valamitől
Talán mindig kicsit sebes
Tehát, nem lehet tökéletes
Csak egyedül, nem is lehet
Úgy csak összeforrni, igen
Egy másik szívvel,ha sikerül
Külön-külön mindd sebes
De kitölti a másik a sebeket
Összetartja őket a szerelem
Ha ez talán elmúlna véletlen
Az egyik szív, oly hirtelen
Tán megszakadna csendesen
A boldog nagyobb darabkája
A másik szívében maradna
Másik a darabkáért mit adna?
Ő maga lenne a darabka
Mi a másik szívet mozgatja
Csak azét a darabkáért élne
Melyben tátong a nagy seb
Ily módon a másik mit tenne?
Semmit, mert ő inkább elvett
A nagyobb boldog részt nyerte
Mi az ő sebeit kitölti megkapta
De egy egészen kis darabka
Talán a közepén üres maradna
S majd a darabkák közül is
Talán a legjobban hiányozna!

Elmentél, csak néztem utánad
Azt, még nem is tudhattam
Igaz-e vagy csak álmodtam..?
Láttam, ahogy Te enyelegsz
Egy másik nővel, ott csevegsz

Összetört,most bennem valami
Talán a kis érző szívem........?
Nem is tudom, de valami
Lehet az egész én életem
Azt hittem talán jobban ismerlek

Úgy éreztem, nem tévedhetek
Szorítottad kezem, csókoltál
Mégis ily csúnyán becsaptál
Némán, csak bámulok utánad
Hátha talán meggondolod magad

De mit is képzeltem, rám figyelsz?
Hogy is lehet, hogy nem tisztelsz
Hittem, kicsit jobban ismerlek
Jó volt Veled, míg vége nem lett
Sok jót, mit adtál köszönöm Neked.

Egészen a szívemig értél
Érzem, most megérintettél
Hiánzol, ha nem látlak
A magányos múltamból
Te kihívtál a szép fényre
Így fény jelzi az utamat
Hogy merre is szaladjak
Mindg szeretném érezni
A Te kezed lágy érintését
Csillog szemedben a fény
Arcod, angyalok lgszebbje
Csak, úgy nevetsz felém
Én mindig is szeretném
Örökre mellettem nevetnél
Kezünk egymásba forrna
Szívünk egymásért dobogna
A lelkünk, csak szeretne
Mindig-mindig nevetne!!!

Már nem tudom vagyok?
Én Neked,tán ősz vagyok
Sárga kis levéllel hulló
Most, nagyon örülnék
Egy szónak, ölelésnek
Amit, csak én kapok..!
Elhagyott lábnyom vagyok
Agyadnak furcsa árnya

Én egy őszi levél vagyok
Beletaposva, lenn a sárba
A múlt vagyok,én már rég
Egy sápadozni kezdő faág
Egy pislogó lappangó tűz
Talán...kis örökkévalóság?
A lábad elé, lassan kúszó
Ajkadnál nyugvó talány...!

Ki vagyok én Neked, hát.?
A sűrű mély ködben búvó
Nevető kedvű, édes magány
Sok, forró csóknyi szerelem
Öleléssel varrt ing testeden
Halvány, fájó csók szádon
A mély erdők fáinak tövén
Egy furcsa, szédítő álom???

Ez egy szomorú dallam
De ezt szívemből küldöm
Legyen Neked is valami
Amiben őrzöd emlékem
Akkor is, ha eltépted már
A régi-régi fényképemet
Az egyetlen ajándékod
Mit valaha nekem adtál
Az volt, hogy elengedtél
Talán, Neked játék volt.?
Ez a csodálatos szerelem
Csak fény és végtelen
Nekem most, hiány vagy
A bűn és nagy küzdelem
Szeretlek, bármit teszel..!
Kell ennyiszer megtenned?

A kicsit könnyes szemedben
Ott.., benn elbújik egy mosoly
Szép ajándék voltál énnekem
S voltam én is,Neked mondtad

A gyors idő makacs, mohó
Már nem-nem is,volt rá idő
Mégegyszer átkaroljál, még
Talán nem meg sem, értem

Tovább fut és szalad az idő
Te végig tudtad ezt, ugye?
Ezt a márványszívet majd
Megkercolja valaki,még újra

Még időm sem lesz belehalni
Az egyetlen dallam, amit TE
Csak egyre dúdoltál nekem
Egy szép ének,hogy belédlássak

Talán nem lehet, nem szabad
Majd elfelejtenem,ezt sohasem
Kérlek érezd-érezd,hogy majd
Én csak élek-élek még kicsit..!