Tudom igen...a tűzzel játszom
Hiszen kopogtatás nélkül jöttem
De már késő,itt bent vagyok
Bent vagyok az életedben
A titkos féltve őrzött múltad,
Kongva üvöltik utánam...
Az elhagyott, üres termek
Lépteim visszhangja,áruló jel,
A kulcs maga,de még nemtudom,
Mit rejt a"hetedik" szoba...

Ujjam végigfut, porlepte asztalon
Sorokat írok, talán egy verset
A jelenben hagyott üzenetet
Még egy fahasáb a parázsra
Aztán...megyek, újra álmodom,
Ami volt és ami lesz Veled...
Mert nélküled nincs varázsa,
Sem mának...sem semminek!
Sorokat írok, talán egy verset,
A jövőben hagyott üzenetet.

Mikor először tűnt elém
Drága volt, mint egy tünemény
Kit azért küldött életem
Hogy egy perc disze Ő legyen
Szeme, mint alkony csillaga
S alkony hozzá az Ő haja
Csak ennyi benne, az ami,
Nem májusi és nem hajnali

Vidám kép, édes könnyűség
Meglep, megállít és kisért...
Töbször látva, látomás volt,
És mégis-mégis igazán földi
Ajka nyájas és tiszta fény...
Nyomában, emlék és remény
Ékei...kis búk és csak örömök
Csupa csók, könny,mosoly keblén

Vágy...a gáncs fölött........
Azóta szerelemmel nézem "Őt"
S lesem drága élete ütemét...
Szilárd ész, gyengéd akarat
Szívós erő a halk báj alatt...
Valódi ember Ő, jó és igazi!
Intés, parancs, derű, vígasz..!
Ember és mégis,valami igazi!
Fényt érzek!!!Ami nagyon angyali!

Nyúlok és nem érlek
Szólítalak, nem érted
Fognálak, köddé válsz
Szorítlak, messze szállsz.

Elillansz...megcsillansz
Szél szárnyán megvillansz
Álmomban kergetlek
Ébredve elvesztlek.

Felhővé változom
Szellőként kárhozom
Rád fújok, lehellek
Érzem már szerelmed.

Megállok megállunk
Lágy szinekké változunk
Szél fiú és szellőlány
Az égbolton szivárvány.

Arcod keresem a naplementében
Amit máshonnan látunk, Te meg én
Neked az óceánról ragyog vissza
Nekem a fák közt szűrődik a fény
Arcod keresem a csillagok közt
Mit egyszer együtt nézünk talán
A csillagokkal beszélek közben
Akaratlanul is, megérint a magány
Arcod keresem az arcok között
Megtörve már a karesés közben
Sokszor más arcok találnak rám
De szemükbe nézve, kutakodva
Többé már nemlátok mást...
Csak a Te arcod...egy látomást!
Melyet így keresni nagyon fájó
Mert szüntelenül és mindig...
Szemem előtt lángol a Te arcod!

Alszom, szívem repdes messzire
Mindig csak Tehozzád vágyom
Majd talán mellém varázsol: ide,
Egy aranyló szárnyú,szép álmom.
A szívem szorosan a szíveden.
Kezemmel érintem  bőrödet,
Mely feszes lesz és remeg.
Valami hirtelen most felriaszt
Az álomképi béke széthull...
Zaklatott ébredés lesz a vége.
Csak magamban fekszem itt,
Felgyúlva, már azt hittem én,
Szép szádat csókolom, tán,
S a párnát csókoltam, csak
S a karom ölelni vágyta tested,
Csak a  párna pelyheit ölelte,
A Te drága tested helyett..! 

A boldogság mindig egy pillanat
Egy szó csak...halljam hangodat
Egy perc csak had lássam arcodat
Egy érintés csak, érezzem testedet
Egy kézfogás,hogy érezzem kezedet
Hogy tudd,csak ez, miért élhetek
Érezd, hogy csak Téged szeretlek
Kérlek, nézz rám,nézzek szemedbe
Lásdd a boldogság Te vagy életembe
Egy mozdulat, mely öröme a mának
Egy csók csak,hogy érezzem szádat
Egy ölelés csak,érezd mennyire várlak
Csak egy perc,csak egy percet kérek
Elmondjam mennyire szeretlek Téged
Hogy megtudjad,örökre,csak Téged..!

A tűz én vagyok
Benned Neked lobogok
Mindenhol ott vagyok
Tudom hol vagy, ott vagyok
Ha melegemre vágysz,vagyok
S lángjaim nyaldossák testedet
Átöleli a forróság lelkedet
Mondd hogy ezt kerested..!
Ez a pattogó lobogás
Az őrült vágyakozás
Ez hevít, a Te lényed
És táncolnak a fények
Mesztelen mellkasodon
Kell, hogy én elégjek..!
Mert a tűz én vagyok
Benned, Neked lobogok!!!

Valami talán történik velem ?
Nem tudom hol áll a fejem
Mi ez a furcsa, de csodás fájdalom
Mely szívemet nyomja nagyon
Hogy mi ez..?hát a szerelem
Melyet irántad érzek Kedvesem
Mitől, már most aludni sem tudok
Amitől szívem a torkomban dobog
Ez bizony látod az igaz szerelem!
Ami fájdalommal együtt kell nekem!
Mert tudom fájni kell a szívnek
Ha szívből igazán valakit szeretsz
Igen fájdalom nélkül szeretni
Bizony nem, nemlehet......!

Ölelj most át, nézz a szemembe
Tedd, most kis kezed kezembe
Átölellek, hozzád is símulok
Tudni, látni, érezni akarom
Talán...nem csak álmodom???
Ez egy csodás nap nekem
Ragyog rám kék szemed
Te újra itt vagy már velem
Semmi rossz nem érhet engem
Csak boldogság vár, öröm Veled
Mig átölelsz, s fogod kezem !
Arra kérlek, most maradj meg nekem
Ez a boldogság...ilyen egyszerű
Eggyetlen szó, csupán nyolc betű
Szeretlek súgom, szeretlek súgod
Oly jó így nekem,ölelj,szoríts Kedvesem!

Amikor még nem is láttalak
Akkor szívembe zártalak
Egyszer hallottam hangodat
Vágytam látni, ismerni arcodat
Nem kerestem, nem is vártam
Mégis-mégis Rád találtam
Nem vártam, nem kértem
Még az érzéstől is féltem
Fájó szívem eltakartam
Kimondani, nem akartam
El akartam űzni messze
Bele a kéklő végtelenbe
Egyszer csak megjelentél
Te sem vártál, nem kerestél
Beköltöztél szép csendesen
Észrevétlen itt vagy szívemben
Így enyém vagy mindörökre
Meséd szépül, egyre szebbre
Keresem a boldogságot
Egyre jobban érzem hiányod!