Arcod keresem a naplementében
Amit máshonnan látunk, Te meg én
Neked az óceánról ragyog vissza
Nekem a fák közt szűrődik a fény
Arcod keresem a csillagok közt
Mit egyszer együtt nézünk talán
A csillagokkal beszélek közben
Akaratlanul is, megérint a magány
Arcod keresem az arcok között
Megtörve már a karesés közben
Sokszor más arcok találnak rám
De szemükbe nézve, kutakodva
Többé már nemlátok mást...
Csak a Te arcod...egy látomást!
Melyet így keresni nagyon fájó
Mert szüntelenül és mindig...
Szemem előtt lángol a Te arcod!